Egy ideje már foglalkoztatnak az utak önkéntes rend?rei. Els? alkalommal az M3 autópályán találkoztam eggyel. Hatalmas baleset volt, kb. 25-30 km hosszú kocsisor. Éppen nagyon sietnem kellett volna valahova, autópálya lévén sok választási lehet?ségem nem volt, így a leállósávban próbáltam minél hamarabb célhoz érni. Egyszer csak látom, ott egy kisteherautó, amelyik félig kilóg a leállósávra, pont úgy, hogy nem lehetett elférni t?le. Nem nagyon értettem a dolgot, nem is láttam jól, mert még két autó állt a leállósávban közöttünk. A sor lépésben haladt, és egyszercsak rádöbbentem: ez szándékosan állja el az utat, ez egy önkéntes rend?rmájer! Elég rendesen fel is basztam magam, sajnáltam, hogy nem tudok “véletlenül” nekihajtani úgy, hogy az én autómnak ne legyen baja. Egy-két integetés, beszólás és dudálás után nem szaroztam, és – nagy bátorság kellett hozzá – a töltésen kikerültem a faszba. Azóta találkoztam már néhány ilyen jóképesség?vel, akiknek nem jut el a piciny agyáig, hogy valószín?leg az megy a leállósávban, aki siet. A nagy többség, több mint 90%, ott áll a dugóban és araszol.

Ma jöttem haza a gyárból, és a Lágymányosi híd után iszonyat dugó volt. A körúton a széls? sáv néhány száz méter után elfogy. Igaz, sok autós, aki siet, ott ügyeskedi be magát a sorba. Ma volt ott egy ?berfasza kamionos önkéntesrend?r, aki úgy döntött, ma ? a f?májer, és nem lesz tolakodás. Ezt olyan magas szinten m?velte, hogy még a menetrendszer? buszjáratot sem engedte el. Mulatságos volt, a busz dudált, meg villogott mint állat, de ez a barom igazi önkéntes tahó módjára állta a sarat keményen. Ez tartott olyan 5 percig, utána sajnos nem tudtam követni a történteket.

Minden kedves önkéntes útirend?r! Üzenem nektek, hogy egyszer ti is fogtok sietni, és szívb?l remélem, hogy éppen az egyik haverotok szopat meg benneteket. Amen.