Komoly dolog a nyelvtanulás. Rengeteg örömmel jár, f?leg mikor az ember már képes arra, hogy megtegye az els? önálló lépéseket, és az alapvet? ismeretek birtokában eljut odáig, hogy megfogalmazza els? önálló mondatait. Méginkább igaz ez, ha semmilyen háttere nincs az adott nyelvhez, nincs semmi közös pont eddigi nyelvi és kulturális ismereteivel, teljesen sz?z területet fedez fel a nyelvtanulás által. Olyasmi érzés ez a pár els? mondat, mint mikor az ember el?ször érez rá igazán a tenyeresre, és a pörgetett labda végre pont oda pattan az asztalon, ahova azt szánta.

És persze ott van a mérleg másik serpeny?jében mindennek az ára. Munka után és közben is arra gondolsz, mikor fogsz vele foglalkozni, hogyan tudod beilleszteni a tanulást a napodba, miként ékeled be az autó-meló-autó-ágy szent négyesének vonulatába. Nem egyszer?. És mégis, azt kell mondjam, megéri. Az a kis gy?zelem, amikor elmondod hogyan hívnak és hány éves vagy, jócskán kárpótol érte. Több lettél.