Megérkeztünk Brassóba. Kalandos utunk volt, elég hihetetlen a történet, els?re magam sem hittem el.

Teljesen szokványos útnak indult, minden gond nélkül eljutottunk a határig. Körülbelül 15-20 éve jártam Romániában utoljára, az igazat megvallva nem sokat változott azóta. Az els?, ezt meger?sít? tapasztalat az utakkal kapcsolatban ért. Közel húsz éve van jogosítványom, de még soha nem volt defektem. 2006. áprilisáig kellett erre várni, a román utak garantálták a sikert.

AZ ELS?

Elég volt 100-150 kilométert autókázni, Temesvár után nem sokkal egy dombtet?n állhattunk meg. Defekt. A bal els? felni olyan ütést kapott egy kátyútól, hogy négy ujjam majdnem befért. Kicsit idegesített az id?veszteség, de nem rohantunk, gondoltam így legkés?bb hajnal egyre odaérünk. Nem tudtam, hogy reggel hét lesz bel?le, de menjünk csak sorban tovább.

A MÁSODIK, A HARMADIK, A NEGYEDIK, AZ ÖTÖDIK

Nagy örömmel, a kerékcserét komolyabb veszteséggel letudva haladtunk tovább. Szinte ujjongva konstatáltuk, hogy kiérkeztünk a kátyúpokolból, és jobb min?ség? útszakaszra értünk. És tényleg, olyan volt, mintha újból átléptük volna a határt, szinte kifogástalan aszfalton folytattuk az utat. És akkor jött A kanyar. Még csak nem is ütött nagyot, de már rázta is a kormányt, állhattam félre. Négy defekt. Szerencse, hogy nem hatkerek? a Galaxy, mert hat defekt lett volna. Nem én voltam az els?, csak beálltam a sorba, már hárman ott álltak, két autó négy defekttel, a harmadik meg hárommal. Volt már egyszerre négy defektetek? Gyönyör? hangja van, mennyei sivítás, soha lufi ilyen szépen nem szól. A szívás csak az, hogy nincs négy pótkerék tarcsiban, így hiába a tuti hangzás, nem éri meg…

Esetünkben a megoldás kézenfekv? volt, autóban alvás, míg 300 kilométerr?l megjön a segítség. Három óra várakozás és egy óra gumis-m?hely után folytattuk az utat, reggelre rendben meg is érkeztünk.