Van aki gyerekkorában szerette a kanalas orvosságot? Én igen! Kétféle volt, az egyik rózsaszín, azt egyenesen imádtam! Máig is azt mondja mindenki, hogy ízlésficamom van, de én még mindig egy húzásra benyomnám az összes szirupot meg kanalas gyógyszert. Nem lehet tehát azt mondani, hogy finnyás lennék a gyógyhatású készítmények terén.

Hogy jön ez ide? A sztori a következ?: A hétvégén bevásároltam, vettem egy-két dolgot a három nap túléléséhez. Megkívántam a joghurtot, és a polchoz odalépve megláttam az Activia-t. Rostokkal. Eszembe jutott, hogy a múltkor egy bejárásnál egyik kollégám mennyire gy?zködött, hogy milyen kiváló termék, full egészséges, és nagyon finom is! Gondoltam nagyot nem bukhatok miért nem? Bifidus efensis, meg minden. És még rostok is! Bevettem. Persze takarékos ember lévén (és ismerve magamat – az ilyen “egészséges” termékeket általában 2-3 héttel a lejárat után hajítom ki a h?t?b?l) nem vettem csak két darabot. HIJJ DE OKOSAN TETTEM! Én ilyen gázos cuccot nagyon rég nem ettem. Az már biztos, hogy török megszállás esetén sem leszek bifidusz effendi! Az a kérdés merült fel bennem, hogy ez alapból ilyen szar, vagy csak azért mert egészséges? Úgy ízesítik, hogy olyan íze legyen mint a kanalas gyógyszernek (közel nincs olyan jó íze! – a szerk.)? Azért van ez, hogy kevesebbet egyenek bel?le? Ne hízzanak el? Nem értem.

Maradok a hagyományos konyhánál. Milyen jó is az, mikor megkérnek, hogy vásároljak be. Én olyankor be is vásárolok. Hozok szalonnát, kolbászt, libazsírt, hagymát, fehér kenyeret. Mi kell még? Semmi. Rostok sem.