Ma felkerült az Indexre egy interjú Wahorn Andrással. (Meg sem kérdezték t?le, hogy “Mit intéztél András?” :) Miután elolvastam, nosztalgiáztam kicsit, meghallgattam a Kalandra fel! c. lemezt. Kétszer is. Annyira jó kedvem lett t?le, már az sem érdekel, hogy ott a csomó meló az asztalon, majd megvár. Valószín?leg keveset hallgathattam anno, minden üteme, szövege ott volt a fülemben. A legdurvább az volt, mikor TUDTAM, hogy most ért véget a lemez, és meg kell fordítani. Csak ez CD. Megfordult magától. Az illúzió tökéletes volt. Id?utazás.