Ma megint bebizonyosodott, hogy mennyire változnak az id?k, és én még csak észre sem veszem.

Szerencsére nagyon ritkán van szükségem gyógyszerre, vagy bármi ilyesmire, ezért nem is nagyon látogatok gyógyszertárakat. Mostanában mégis, és éppen kifogyott az egyik patikaszer, amit orvos írt fel. A dobozán is nagy bet?kkel rajta: Orvosi rendelvényre. Persze orvoshoz menni sem id?m, sem kedvem nem volt, így azt gondoltam bepróbálkozom a gyógyszertárban recept nélkül kikunyerálni a szert. Nagyon komoly kommunikációs stratégiát dolgoztam ki magamban, az "elesett, szegény, beteg ember, aki nem ér rá még arra sem, hogy orvoshoz menjen" téma köré építve. A nagy meglepetés akkor ért, mikor kértem a gyógyszert: csak az árát mondták és már kaptam is. Álltam ott, visszaemlékezve a régi id?kre, mikor még a fülem mögé is benéztek, hogy elvihetek-e receptre engedélyezett dolgokat.

Azért örültem.