a három alap

2006. november 13.3 hozzászólás

Kategória: blog

Új környezetben mit is tenne az ember, még ha nagyon jó alkalmazkodó-képességgel is van megáldva, keresi azokat a kapcsolódási pontokat, melyek – ha csak elméletben is – megszokott környezetébe helyezik vissza. Legelső ilyen kapcsolódási pont a konyha, az elfogyasztott ételek. Mint ebben a blogban már leírtam, étkezési szokásaimat, illetve az általam fogyasztott ételeket sajátos szentháromság triumvirátus jellemzi. Az alábbiakban összefoglalom kezdeti koreai tapasztalataimat, a fő elemek címével linkelve az eddigi megállapításokra. Lássuk mire jutottam:

1. Pekáren
Kijelenthetem, péksütemények nélkül nincs élet. Vagy ha van is, az szomorú és sivár lehet. Kevés olyan finomított, kalóriadús, az egészségre ártalmas dolog van (az édességeken kívül persze), amivel ilyen nagy örömmel hizlalnám magam. Előzőleg már leírtam mit is érdemes fogyasztani, természetesen ezek a finomságok Koreában nem lelhetőek fel. Rutinosan helyettesítő terméket keres az ember. (Ezt a gyakorlatot már láttam…) Rengeteg francia pékség van városszerte, ezekben egész elérhető áron lehet pékárut találni. Nem beszélve a rengeteg konkurens kis pékségről, melyek minden sarkon kínálják saját készítésű finomságaikat. Bár Manócska azt mondta, hogy hamar megunom majd ezeket a koreai készítésű kenyereket (többnyire édesek, és omlós, kalácsszerű a tésztájuk), nehezen tudom elképzelni, ugyanis én az édességeket sem untam meg együttlétünk alatt, ő pedig pár év alatt kidőlt mellőlem a fogyasztásban, már nem nagyon eszik ilyesmit. Összefoglalva elmondhatom, hogy Koreában a pekáren-helyzet kitűnő. És egyre fokozódik.

2. Hamma
A hagyma éveken át a nagy veszteséget jelentette számomra. Ritkán nyílt rá alkalom, hogy maradéktalanul hódoljak eme szenvedélyemnek, sajátos utóhatásait elkerülendő. Koreában kétszeresen is felszabadultan érezhetem magam. Egyrészt itt mindent rendkívül fűszeresen és fokhagymázva főznek, ezért teljesen természetes ha az embernek kimchi-, neadjisten fokhagymaszaga van. A metróban/buszon utazva nem lepődik meg az ember, ha egy csinos lány mellé érve nem parfümillatot, hanem valami koreai eledel nyomait érzi. Hagymában és fokhagymában így nincs hiány, sőt. A fokhagymát megtisztítva árusítják, a legkisebb kiszerelés fél kg, de az a ritkább, a sztenderd a kilós, vagy nagyobb csomag. Az újhagyma egészen finom, vékony, és rendkívül jó íze van, nem műkaja, mint otthon néha tapasztaltam. Koreában tehát a hammahelyzet a csúcson. Nem is kell több.

3. deszka
Az egyik legérzékenyebb pontom táplálékfronton. A korábbi bejegyzésből láthatóan eléggé szertartásszerű és anyagigényes. Előrelátó lévén természetesen minimális készletekkel érkeztem, de hamar feléltem, és amúgy is egyik első dolgom volt a koreai édességkínálat feltérképezése. Nos készen van az elemzés, mehet a powerpoint prezi. A koreaiak imádják az édességeket, rengeteg van belőle, de ez főként az édes kekszek és töltött kekszek fogyasztásában merül ki. Legalábbis az üzletek kínálatát figyelembe véve. Életemben nem láttam még ekkora kínálatot mindenféle kekszekből. A keksz alapból jó helyen van nálam, de sajnálattal kellett konstatálnom, hogy a piac számomra kedvezőtlenül torz a magyar viszonyokhoz hasonlítva, mivel a kekszek ilyetén előnye a csokoládék kárára vált… Természetesen megtalálhatóak a nagyok, tehát mondjuk Snickersből itt sem szenvedek majd hiányt, de ahogyan Arkagyij Rajkin mondotta volt: "Válámi ván, de… ahhhhh, nem áz igázi!", ugyanis van koreai csoki, már hogy ne lenne, de nem az a kategória, amit egy ilyen édességaddikt mint én, szívesen fogyasztana. Diák koromban pénzünk nem lévén gyakran pótoltuk a csokoládét Katica tortabevonóval vagy más hasonló termékkel. A koreai csokik ízvilága nagyjából ezeknek a pótlóknak az ízére emlékeztet. Gumicukorból már jobb a helyzet, a koreai gumimacik simán felveszik a versenyt a Hariboval is. Dunakavics és MAOAM nincs, sőt hasonló stílusú édességet sem láttam. Így desszertfronton a koreai helyzet bár nem válságos, de elég szegényes, a töltött és ízesített keszek korszakát vetíti előre.

Fenti tapasztalataim összegezve és röviden az alábbiak: Minden szép és jó, egyedül talán a csomagban ajándékozás céljára feladott néhány kiló szaloncukor további sorsát kell alaposabban átgondolni, mielőtt megérkezik…

3 hozzászólás a(z) “a három alap” címû bejegyzéshez

  1. Joci szerint:

    A deszkák közé tartozott, bár csak legvégső esetben fanyalodtam rá a Kavicsszarra… :)

  2. Joci szerint:

    Most vettem észre az első kandúrmacskánk neve fönnmarad. http://www.murmuczok.hu

    :)

  3. Babarum szerint:

    Anno ezt a blogban is megírtam, reinkarnálódott: http://index.hu/politika/bulvar/cat1520/ :)

Szólj hozzá!