2005. szeptemberében három hetet töltöttem itt. Túl vagyok az els? két hét tapasztalatain, melyek kicsit összetettebbek mint egy évvel ezel?tt. A különbség abból fakad, hogy most már mindketten hosszabb távra rendezkedünk be, ami egész komoly átállást igényel.
Els?dleges dolgok ilyenkor a banki ügyek és a kapcsolattartás. A banki ügyek ügyintézése nálam évek óta teljes mértékben az interneten zajlik. Támpontként az Index legutóbbi cikke szolgálhat a témában, csak meger?síthetem, hogy jelenleg a CIB pályázhat leginkább az els? helyre, bár utóbbi id?ben az Erste is eléggé sokat javult. Mindkett?t használom, de az Erste sajnos SMS-ben küld kódot minden m?velethez, és mivel ide nem tud SMS-t küldeni, a szolgáltatás felejt?s. Persze rákényszerül az ember, hogy hozzáférjen a számlájához, van telefonos banki szolgáltatás is, hát telefonál. Erre a célra kiválóan megfelel a Neophone szolgáltatása, ami nagy örömömre a Skype-nál is sokkal olcsóbb, és ingyenes saját telefonszámot is ad, melyen engem is elérhetnek, belföldi díjszabással. A több ezer forintos családi telefonálások élménye így a múlté, a család és a barátok, ismer?sök is könnyen elérhet?ek. Az egyetlen gond a nyolc óra id?eltolódás marad.
Telefonálással kapcsolatban felettébb érdekes élményem, hogy félelmeimmel éppen ellenkez?leg nem az itteni telefon angol menüje okoz gondot, ugyanis alapból van benne (Manócska korábbi telefonjában nem volt). Tegnap azzal szenvedtem vagy fél órát, hogy kicsiholjam a telefonból a koreai karaktereket, ugyanis az egyik koreai ismer?sömnek akartam üzenetet küldeni, de sajnos a koreai magánhangzók nagy részét egyszer?en nem találom ebben a csodamasinában. Pedig sokszor szükség lenne rá, néha elég mulatságos, ahogy latin bet?kkel próbálunk koreaiul kommunikálni. Amire persze gyakran szükség van, hol a f?tésvezérl?-panel feliratait nem kapom el a szótárral, hol egyéb okosságok hiányoznak.
Mindenkinek megvannak a nyelvtanulás során unalomig ismételt fordulatok igaz? A baj az, hogy bár ezek nagyon fontosak, mikor az ember csak úgy hobbiból vesz heti egy-két órát otthon egy idegen nyelvb?l, az egészen más, mint mikor a helyszínen él. A mindennapi életben nem igazán érdekli a buszsof?rt például az, hogy hány éves vagyok, és van-e testvérem. Véresen komolyan csak annyi az infó, hogy hova megy a busz. De azt értsd meg, különben irtózatosan megszívtad. Fel nem lehet fogni mekkora távolságok és méretek vannak itt. Mikor kimondja az ember, hogy a városnak 13 millió lakosa van, természetesen belegondol abba, hogy mennyien is laknak Magyarországon, de annyiban is marad a dolog. Mikor itt van helyben, és elindul csupán a város egyik negyedéb?l a másikba, és annyit utazik mintha kétszer körbemenne Budapesten, és mindeközben látja az utcákon azt a hatalmas embertömeget az óriási toronyházak között, az leny?göz?. Ezek az emberek pedig nagyon kedvesek és segít?készek, bár néha igen csak nehéz velük a kommunikáció, még akkor is, ha sikerül közös nyelvet találnunk. A lecke fel van adva, én magolok…

Ja igen! Már tudok pálcikával enni!