Mesélték többen is, hogy nyáron, mikor megjön a monszun, készüljek fel az állandó es?zésre. Gondoltam nem nagy dolog, láttam én már es?t eleget, ezt is meg lehet szokni. Pár napja viszont olyan égszakadást láttam, amire még életemben nem volt példa. Éppen indultam volna itthonról, amikor kinéztem, és azon vettem észre magam, hogy nem látok ki. El?ször azt hittem, köd van – meglepett volna néhány perc alatt -, de abban a pillanatban megérkezett a hang is, az ereszcsatornákban szinte üvöltve csobogott, mindenütt ömlött lefelé a víz. Ezt néztem pár másodpercig, és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy lemondjam a találkozót. Aztán egyszer csak hopp, kiláttam az ablakon. Valószín?leg elfogyott fent a víz, mert öt perc alatt vége volt.

Ezt már három napja, az esemény bekövetkeztekor le akartam írni, aztán elsikkadt. A magyarázat, hogy miért is írtam most mégis le, nagyon egyszer?. A mai napon ugyanezt eljátszottuk, csak hóviharral. A szituáció annyiban volt más, hogy ma a buszon ülve meredtem kifelé, és vártam, hogy mikor halunk meg. Kezd?dött még a belvárosban egy hasonló es?vel, ami útközben átláthatatlan hóeséssé alakult át, 2-3 cm méret? hópelyhekkel. A sof?r, egy nagyon sportos papa, éppen úgy vezetett a pár méteres látótávolságban, a hókásás úton, mintha nyáron a Riviérán suhanna a kabriójával. Míg a buszmegállótól elértem a házig, hóembert játszottam, a 3 perc alatt egységes bevonatot képzett rajtam a hó. Sajnos pár perccel azután, hogy hazaértem, a hóesés elállt. Így es?b?l ugyan nem kaptam, de a hóból jutott a nyakamba. Télen is van kiképzés a nyárra!