Az utóbbi időben – véletlen egybeesés, vagy nem – többen is nekem szegezték a kérdést, hogy mi a jó Koreában. A kérdezők között volt Szöulban élő magyar, koreai diák, indonéz chatelő… A válasz hirtelen adott volt: minden! Mindenek előtt magamnak szerettem volna válaszolni, mert talán csak a rámzúduló élmények súlya alatti nyögésnek tudható be ez a "minden". A legtöbb élményt nem lehet leírni (Manócska is éppen mostanában értekezett erről a témáról), megéli az ember, és utána a mindennapok részévé válik. De ezek a mindennapok mégis annyira különböznek a már megszokott, budapesti mindennapoktól, mint kimchi az uborkasalátától. Hogy mi fogott meg legjobban Koreában? Az emberek. Az életfelfogásuk, a hozzáállásuk a világhoz. Ennek az eredménye ez a környezet, amely lenyűgöz minket, európaiakat. Az első dolog, ami feltűnik, hogy a koreaiak vidámak, jókedvűek, optimisták. Élvezet velük beszélni, még ha nehezen is megy a kommunikáció. Előzékenyek, kedvesek, a vérükben, a kultúrájukban van a másik ember tisztelete. Igazán ezt akkor érti meg az ember, ha elkezdi tanulni a nyelvüket, és találkozik a különböző megszólításokkal és fordulatokkal. Mindehhez társul tisztaságuk, ápoltságuk. A koreai emberek egyszerűen adnak magukra. Persze sorolhatnék még ezernyi más dolgot is, alapvetően kellemes élmény a koreai emberekkel találkozni, és ettől jó maga Korea is. Nem elhanyagolandó részlet persze Korea-szeretetemben, hogy itt van életem egyetlen koreai magyarja is…