Az utóbbi id?ben – véletlen egybeesés, vagy nem – többen is nekem szegezték a kérdést, hogy mi a jó Koreában. A kérdez?k között volt Szöulban él? magyar, koreai diák, indonéz chatel?… A válasz hirtelen adott volt: minden! Mindenek el?tt magamnak szerettem volna válaszolni, mert talán csak a rámzúduló élmények súlya alatti nyögésnek tudható be ez a "minden". A legtöbb élményt nem lehet leírni (Manócska is éppen mostanában értekezett err?l a témáról), megéli az ember, és utána a mindennapok részévé válik. De ezek a mindennapok mégis annyira különböznek a már megszokott, budapesti mindennapoktól, mint kimchi az uborkasalátától. Hogy mi fogott meg legjobban Koreában? Az emberek. Az életfelfogásuk, a hozzáállásuk a világhoz. Ennek az eredménye ez a környezet, amely leny?göz minket, európaiakat. Az els? dolog, ami felt?nik, hogy a koreaiak vidámak, jókedv?ek, optimisták. Élvezet velük beszélni, még ha nehezen is megy a kommunikáció. El?zékenyek, kedvesek, a vérükben, a kultúrájukban van a másik ember tisztelete. Igazán ezt akkor érti meg az ember, ha elkezdi tanulni a nyelvüket, és találkozik a különböz? megszólításokkal és fordulatokkal. Mindehhez társul tisztaságuk, ápoltságuk. A koreai emberek egyszer?en adnak magukra. Persze sorolhatnék még ezernyi más dolgot is, alapvet?en kellemes élmény a koreai emberekkel találkozni, és ett?l jó maga Korea is. Nem elhanyagolandó részlet persze Korea-szeretetemben, hogy itt van életem egyetlen koreai magyarja is…