Unalomba fullad már lassan ez a vita a különböz? “lövöldöz?s” játékok hatásáról. Énmagam korábban elég sok ilyen játékkal játszottam nem is keveset, a Quake-t?l kezdve a Prey-ig bezárólag – ez volt az utolsó FPS, amellyel játszottam, azóta nem játszom, valahogy már nem kötnek le, talán a ritka CS partik azok, ahol még igazán élvezem a játékot… A Quake és a Prey között elég sok játékkal próbálkoztam, a legtöbbet kipróbáltam. Érdekes módon soha nem volt ingerenciám szétl?ni embereket, majd utána a földön rugdosni és levizelni ?ket (volt ilyen játék is…). Persze lehetséges, hogy genetikailag hibás vagyok, azért nem vetemedem ilyesmire a sok gyilkolászós játék után.
A “virginiai vérengzés” (úgy t?nik már így vonul be a történelembe, hatásvadász elnevezés) kapcsán okos emberek már megint alkottak (a gonosz videójátékok és a játékautomaták miatt van mindez!), persze ez most nagy szenzáció, rágjuk körbe a csontot rendesen, hozzuk el? megint a játékokat. Senki nem beszél egyéb okokról, pedig egészen biztosan van mindig rengeteg más a háttérben. Ha tényleg ilyen súlyos lenne a játékok hatása, rendszeresen lennének ilyen tragédiák, nézzük csak meg a szoftverek eladási statisztikáit, a lopott verziók számáról nem is beszélve.
Kicsit felhúztam magam, aztán megnyugodtam, ugyanis Linelord blogján megtaláltam a megnyugtató bizonyítékot arról, hogy az összes, a játékokat okoló okfejtés hamis:

A számítógépes játékok nincsenek hatással a srácokra. Ha gyerekkorunkban hatott volna ránk a PacMan, akkor ma sötét termekben rohangálnánk tablettákat rágcsálva, miközben repetitív elektronikus zene szól.