Unalomba fullad már lassan ez a vita a különböző “lövöldözős” játékok hatásáról. Énmagam korábban elég sok ilyen játékkal játszottam nem is keveset, a Quake-től kezdve a Prey-ig bezárólag – ez volt az utolsó FPS, amellyel játszottam, azóta nem játszom, valahogy már nem kötnek le, talán a ritka CS partik azok, ahol még igazán élvezem a játékot… A Quake és a Prey között elég sok játékkal próbálkoztam, a legtöbbet kipróbáltam. Érdekes módon soha nem volt ingerenciám szétlőni embereket, majd utána a földön rugdosni és levizelni őket (volt ilyen játék is…). Persze lehetséges, hogy genetikailag hibás vagyok, azért nem vetemedem ilyesmire a sok gyilkolászós játék után.
A “virginiai vérengzés” (úgy tűnik már így vonul be a történelembe, hatásvadász elnevezés) kapcsán okos emberek már megint alkottak (a gonosz videójátékok és a játékautomaták miatt van mindez!), persze ez most nagy szenzáció, rágjuk körbe a csontot rendesen, hozzuk elő megint a játékokat. Senki nem beszél egyéb okokról, pedig egészen biztosan van mindig rengeteg más a háttérben. Ha tényleg ilyen súlyos lenne a játékok hatása, rendszeresen lennének ilyen tragédiák, nézzük csak meg a szoftverek eladási statisztikáit, a lopott verziók számáról nem is beszélve.
Kicsit felhúztam magam, aztán megnyugodtam, ugyanis Linelord blogján megtaláltam a megnyugtató bizonyítékot arról, hogy az összes, a játékokat okoló okfejtés hamis:

A számítógépes játékok nincsenek hatással a srácokra. Ha gyerekkorunkban hatott volna ránk a PacMan, akkor ma sötét termekben rohangálnánk tablettákat rágcsálva, miközben repetitív elektronikus zene szól.

Többnyire kapcsolódó bejegyzések:

1. prey
   Ha elgondolkozom azon, hogy mi az, ami leginkább hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szinten kocka legyek, akkor a játékokat említhetném elsősorban. Először...


2. szecska
   Lehet, tényleg rossz a helyzet. Lehet, elszoktam a zuhanyhíradótól. De ilyen kollektív zsidózást-buzizást még soha nem hallottam....


3. egyéniségek
   Néha tényleg kezdem azt hinni, hogy a gépeknek lelkük van....