Még nagyon régen, az Etyuddel kezd?dött a történet. Ez volt az els? fényképez?gépem, valójában egy doboz. Nem gondoltam volna, hogy els? fényképeim elkészítésénél több gondom lesz a modellel, mint magával a fényképezéssel… A húgomat alig tudtam vele lefényképezni, mert amint egy kicsit messzebb mentem t?le, egyb?l hozzám szaladt, azt hitte ott akarom hagyni és el akarok bújni. Azért sikerült néhány képet csinálnom róla az eserny?s bársonyruhájában (abban volt néni is – err?l majd egyszer kés?bb), az egyik kép azóta is a kedvenc fotóim közé tartozik. De nézzük id?rendi sorrendben!

	Az Etyud valahol a lomok között most is megvan, hacsak le nem selejtezte valaki. Tönkretehetetlen, magas életkora ellenére hibátlanul m?ködik. Igazi túlél?.
	A következ? egy Beirette electronic nev? gép volt, teljesen véletlenül találtam rá, megsajnáltam, egyedül árválkodott a kirakatban. Az objektív m?anyag peremét kicsit megolvasztotta a nap, de pont ett?l lett egyedi és nagyon szeretetre méltó, ez volt az els? igazán jó NDK-s termék az életemben (a turmixgépünk nem NDK gyártmányú volt, még csak az ajtaját sem lehetett levenni). Még most is megvan, teljesen jó és használható, csak a felhúzókart kellene megragasztanom, sajnos elengedte a mechanikát a m?anyag, és nincs pótalkatrész…
	A következ? gépemen is Hergestellt in der DDR felirat volt található, egy Praktica BC-1 típusú gép vette át a stafétabotot. A Beirette és a Praktica életem egy elég durva id?szakában szolgáltak, csoda, hogy életben maradtak.
	A következ? állomás egy Canon A-1 volt, egy rendkívül jól megcsinált, igen jól kezelhet? gép. Bejárta Európa nagy részét, megszerettette velem a márkát. Miért adtam el? Akkori életvitelembe nem fért bele a fotóscucc cipelése, soha nem tudtam biztosan, hogy mikor és hová kerülök, féltettem, így szinte sehova nem vittem el.
	Ekkoriban kicsit komolyabban foglalkoztam fotózással, hullafóliával kibélelve az ablakot egy labort is berendeztem. Az már egy másik történet, hogy a hullafólia úgy szívta a h?t, hogy szétrepedt az ablak… A Canon A-1nek volt egy felesége is, egy Meopta Magnifax, nagyon szerették egymást, sajnos nem egyben adtam el ?ket, különváltak útjaik.
	Kis szünet után kellett egy fényképez?gép, egy kis kompakt következett, egy Pentax espio mini. Tökéletes “nyomd-a-gombot-kész-a-kép” masina, Manócska is nagyon szívesen használta. Most otthon pihen a komódban, már nem fényképezünk filmre, majd mutogatjuk 30 év múlva.
	A Pentax után jött a második Canon, egy A70, mely egyben az els? digitális fényképez?gép volt a sorban. Nagyon ügyes kis gép, teljes manuális beállítási lehet?séggel, sokat fotóztam és remélem még fogok is fotózni vele teljes megelégedésemre.
	A harmadik Canon is digitális, kis ékszertekn?s, egy ixus40, Manócska saját használatára. Kit?n? kis gép a maga kategóriájában, de megvannak a maga korlátai. Kisméret? PS gépnek kiválóan bevált.
	Új szerzemény a Pentax K10D egy PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 objektívvel. Éppen bejáratós.

Többször is kerültem mostanában olyan helyzetbe, hogy nagyon is éreztem a kompakt gépek korlátait, így úgy döntöttem, hogy újból kiengedem a pénznyel? mumust, és veszek egy DSLR-t. Több gép is számításba jött, els?ként természetesen a Canon, hisz márkah? lennék ugye (régi mondásomat idézném: Az ég kék, a f? zöld, a pornószínészn? magyar, a fényképez?gép Canon.) A Canon 400D, a Nikon D80 és a Pentax K10D jöttek számításba az el?zetesen meghatározott árkategóriában. A Canon hamar kiesett, mivel túl kicsi, és nem tudtam rendesen megtartani. A Nikon és a Pentax között a hasonló ár melletti több szolgáltatás (f?ként a stabilizátor) és a kezemnek alkalmasabb kialakítású váz döntött. Így lettem újból Pentax tulajdonos.