egy kis történelem

2007. május 23.4 hozzászólás

Kategória: blog

Még nagyon régen, az Etyuddel kezdődött a történet. Ez volt az első fényképezőgépem, valójában egy doboz. Nem gondoltam volna, hogy első fényképeim elkészítésénél több gondom lesz a modellel, mint magával a fényképezéssel… A húgomat alig tudtam vele lefényképezni, mert amint egy kicsit messzebb mentem tőle, egyből hozzám szaladt, azt hitte ott akarom hagyni és el akarok bújni. Azért sikerült néhány képet csinálnom róla az esernyős bársonyruhájában (abban volt néni is – erről majd egyszer később), az egyik kép azóta is a kedvenc fotóim közé tartozik. De nézzük időrendi sorrendben!

KLIKK! Az Etyud valahol a lomok között most is megvan, hacsak le nem selejtezte valaki. Tönkretehetetlen, magas életkora ellenére hibátlanul működik. Igazi túlélő.
KLIKK! A következő egy Beirette electronic nevű gép volt, teljesen véletlenül találtam rá, megsajnáltam, egyedül árválkodott a kirakatban. Az objektív műanyag peremét kicsit megolvasztotta a nap, de pont ettől lett egyedi és nagyon szeretetre méltó, ez volt az első igazán jó NDK-s termék az életemben (a turmixgépünk nem NDK gyártmányú volt, még csak az ajtaját sem lehetett levenni). Még most is megvan, teljesen jó és használható, csak a felhúzókart kellene megragasztanom, sajnos elengedte a mechanikát a műanyag, és nincs pótalkatrész…
KLIKK! A következő gépemen is Hergestellt in der DDR felirat volt található, egy Praktica BC-1 típusú gép vette át a stafétabotot. A Beirette és a Praktica életem egy elég durva időszakában szolgáltak, csoda, hogy életben maradtak.
KLIKK! A következő állomás egy Canon A-1 volt, egy rendkívül jól megcsinált, igen jól kezelhető gép. Bejárta Európa nagy részét, megszerettette velem a márkát. Miért adtam el? Akkori életvitelembe nem fért bele a fotóscucc cipelése, soha nem tudtam biztosan, hogy mikor és hová kerülök, féltettem, így szinte sehova nem vittem el.
KLIKK! Ekkoriban kicsit komolyabban foglalkoztam fotózással, hullafóliával kibélelve az ablakot egy labort is berendeztem. Az már egy másik történet, hogy a hullafólia úgy szívta a hőt, hogy szétrepedt az ablak…
A Canon A-1nek volt egy felesége is, egy Meopta Magnifax, nagyon szerették egymást, sajnos nem egyben adtam el őket, különváltak útjaik.
KLIKK! Kis szünet után kellett egy fényképezőgép, egy kis kompakt következett, egy Pentax espio mini. Tökéletes “nyomd-a-gombot-kész-a-kép” masina, Manócska is nagyon szívesen használta. Most otthon pihen a komódban, már nem fényképezünk filmre, majd mutogatjuk 30 év múlva.
KLIKK! A Pentax után jött a második Canon, egy A70, mely egyben az első digitális fényképezőgép volt a sorban. Nagyon ügyes kis gép, teljes manuális beállítási lehetőséggel, sokat fotóztam és remélem még fogok is fotózni vele teljes megelégedésemre.
KLIKK! A harmadik Canon is digitális, kis ékszerteknős, egy ixus40, Manócska saját használatára. Kitűnő kis gép a maga kategóriájában, de megvannak a maga korlátai. Kisméretű PS gépnek kiválóan bevált.
KLIKK! Új szerzemény a Pentax K10D egy PENTAX DA 18-55mm F3.5-5.6 objektívvel. Éppen bejáratós.

Többször is kerültem mostanában olyan helyzetbe, hogy nagyon is éreztem a kompakt gépek korlátait, így úgy döntöttem, hogy újból kiengedem a pénznyelő mumust, és veszek egy DSLR-t. Több gép is számításba jött, elsőként természetesen a Canon, hisz márkahű lennék ugye (régi mondásomat idézném: Az ég kék, a fű zöld, a pornószínésznő magyar, a fényképezőgép Canon.) A Canon 400D, a Nikon D80 és a Pentax K10D jöttek számításba az előzetesen meghatározott árkategóriában. A Canon hamar kiesett, mivel túl kicsi, és nem tudtam rendesen megtartani. A Nikon és a Pentax között a hasonló ár melletti több szolgáltatás (főként a stabilizátor) és a kezemnek alkalmasabb kialakítású váz döntött. Így lettem újból Pentax tulajdonos.

4 hozzászólás a(z) “egy kis történelem” címû bejegyzéshez

  1. teki szerint:

    grat! sok-sok tonna kepfajlt hozza :)

  2. Babarum szerint:

    Köszi, azzal soha nem lesz probléma!
    Ehhez kapcsolódóan: várom a smugos tesztkiértékelést! ;)

  3. ramon szerint:

    jóóó összefoglaló. nagyon tetszik. a hullafóliás sztori lol :)
    a canon gépek fogását meg sosem bírtam. nagyon pici kézre vannak tervezve. nekem a nikon elég bumfordi, rá tudok markolni (pedig pici kezem van)

    • Babarum szerint:

      Huhh, szinte majdnem minden link halott volt. :-o
      Jaja, nekem a 400D volt túl pici, az igazat megvallva nem rossz ám a Canon gépek fogása, csak magasabb kategóriát kell fogdosni. :)

Szólj hozzá teki hozzászólásához!