Hajnalban, olyan egy óra körül, meglátogatott minket egy kedves koreai srác. Kicsit meglepve indultam a telefonhoz, ilyen kés?n még soha nem csengettek be hozzánk. Megnéztem alaposan, látszott, hogy nem hittérít? és nem is eltévedt pizzaszállító (volt már rá példa), így odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
Sajnos nem beszélt angolul, így koreaiul kommunikáltunk, ami megnehezítette az interakciót, mivel nagyon gyorsan beszélt. Addig eljutottunk, hogy alattunk lakik, de utána elakadtunk. Belekezdett harmadszorra is, és akkor már beépítette mondandójába a kulcsszót is: tarap. Ezt a szót többször is elismételte, közben meggy?z?en bólogatott, hogy igen, ez az amit mondani akart!
Elkezdtem kombinálni mire gondolhat, és valószín?leg lakótelepi szocializációmnak köszönhet?en sikerült kisakkozni, hogy olyan érzékeny fül?, hogy nem tudott aludni attól, ahogyan a papucskámban végigslattyogok a lakáson. Ez volt a tarap-tarap. Újabb hangutánzó szót tanultam.