Most, hogy már biztosan itt maradunk a télen, nyilvánvalóvá vált, hogy néhány téli dologban rövid vagyok, legf?képpen zokniban. A zokni mint olyan mindig is problémás dolog nálam, egyrészt a m?anyagtartalma miatt (a m?anyag/m?szál a b?römmel érintkezve antianyagként viselkedik), másrészt bizonyos – kis családunkban eltér?en értelmezett – funkciók miatt.
Menjünk sorjában, felvázolnám mire is jó a zokni Nekem:

Lenne még egy funkció (Lehet, hogy még több is, csak agyilag zokni vagyok?), Manócska szerint a zokni nagy mértékben öltöztet, ezért nem mindegy ám, hogy milyen fazonú. Én régimódi vagyok e téren (is), szeretem, ha a zokni zokni, és nem titok. Többek szerint ez már nem men?, ma már a zokni nem látszik, vagy alig, és ha jól felhúzzuk a lábszárra, az nagypapás.
Kompromisszumkész ember lévén belemegyek néha hülye kalandokba, így vásároltunk egy rakás bokazoknit vagy hogyan hívják ezeket. Azon túl, hogy állandóan húzogatom, mert úgy érzem, hogy lecsúszott és fázik a bokám (igen, nyáron is úgy érzem!), igazán nincs is velük baj. A szívás az most jött el, mert télen már rohadtul nem tudom meggy?zni magam arról, hogy nem fázik a bokám, és de bizony, elég hosszú a zokni.
Emberes zokniból (lásd: vasalt nadrághoz és alkalmi cip?höz viselt sötét egyszín?, illetve diszkrét mintás zokni) van dögivel, a gyárba csak azokban járhattam. A gond a játszós zoknikkal van, -amíg tehetem- inkább játszós ruhában (lásd: bármi, ami nem ing-nyakkend?-öltöny kombó) tolom, mint vasalt nadrágban.
Mostanában alaposabban figyelgetem a metróban a lábty?s pultokat, miközben arra gondolok, hogy a szép hosszú téli zoknijaim otthon alszanak a fiókban, és arra várnak, hogy most hazamegyek értük, és síelünk egy jót. Várhatják, jöv? télig egész biztosan pihenni fognak. Majd akkor összeismerkednek a koreai testvérekkel.