Nem vagyok egy beszari gyerek, de ma megijedtem egy kicsit. Nyugodtan sétáltam a kellemes napsütésben, nézegettem a kirakatokat, próbáltam kibogarászni mi is van kiírva az üzletek fölé, mikor így elbámészkodva majdnem nekimentem egy szakasz kommandósnak. Furcsán is néztek rám, gondolom eddig mindenki nagy ívben kikerülte ?ket, de én egyszer?en nem figyeltem, elbambultam, és egyszerre csak ott álltam el?ttük. Gyors döntést hoztam, szépen elsétáltam az alakzat két sora között. Csak arra figyeltem, nehogy beakadjon a kabátom a fegyverek csövébe. Ha már egyszer ilyen pofátlanok, hogy teljes szélességében elfoglalják a járdát…
Én se kérdeztem, ?k sem kérdeztek. Pedig nagyon szerettem volna kérdezni, s?t fotózni is…
Egy ideje – mióta egyszer már láttam ilyet fényes nappal – kíváncsi vagyok, hogy mi a fenét csinálhatnak ott gépfegyverekkel, maszkban. Néhány hónappal ezel?tt ugyanis láttam egy másik csapatot a buszból, vagy száz méterrel lejjebb, a hídnál. Akkor komolyabb volt a felvonulás, homokzsákok és golyószóró is volt. Ma ezeknél a földön csak néhány carstoppert láttam. Persze ki tudja mi volt még a nagy – jelzés nélküli (abszolút nem felt?n?, itt minden teherautó tele van festve reklámokkal) – teherautóban, amelyik ott parkolt mellettük, egyedüliként a parkolóban, és amelyikb?l a rádióhoz jött a táp.
A kérdéseim megválaszolatlanok maradtak, de ami biztos, az az, hogy bármelyik csapat is szeretne megállítani, Koreában nem szeretnék b?nöz? lenni…