első síelés Koreában

2008. február 8.2 hozzászólás

Kategória: blog

Ez a második telem Koreában. Ami a legjobban hiányzott itt a télben, az a síelés, hiszen gyerekkorom óta rendszeresen kínzom magam a sípályákon. Kevés jobb érzés van annál, mint mikor egy keményen átsíelt nap után az ember remegő lábakkal eszi a forró Fritatensuppe-t. Nos itt nincs olyan, és kellően alulinformált külföldiként belenyugodtam abba, hogy nem is fogok még csak hasonló élményben sem részesülni, mert se felszerelés, se lottó ötös. Aztán egy kirándulás során felfedeztünk egy sípályát, amely szinte mellettünk, a házunktól kb. 5 kilométerre épül. Ez megadta az utolsó lökést,  és azt mondtuk nem sajnálunk se pénzt, sem energiát, de síelni fogunk. Itt szomorúan gondoltam az otthon porosodó 4 pár sílécre és a bakancsomra, amely két napig tágult egy speciális gépen, hogy rámenjen extra széles lábfejemre – ez gondolkodóba is ejtett, vajon hogyan bírom majd ki a napot egy átlagos bakanccsal, ugyanis eddig nem találtam olyat, melynek külső(!) héja szélesebb lett volna mint a lábfejem (nem bírtam, hazafelé iszonyatosan fájt a lábam, de megérte!).

A padok használt snowboardokból készültek.
De most sokkal fontosabb a lábfejemnél a koreai síkultúra. A koreai nagyon praktikus nép, ez azonnal szembetűnik a télisportok esetében is. Mindenekelőtt praktikus abban, hogy többen snowboardoznak mint síelnek, hiszen gyorsabban és egyszerűbben lehet megtanulni. (Átlagos szinten legalábbis.) Másodsorban praktikus abban is, hogy itt shortban és hawaii-mintás ingben is elmehetsz síelni/snowboardozni, hiszen az emberek legnagyobb részének nincs saját felszerelése, mindent bérelnek, a síbottól a fejpántig bezárólag. Mi sem tettünk másként. (Kiegészítő információként azoknak, akik tudják mennyire higiénia-freak vagyok, megnyugtatásul közlöm: nem, még nem gyógyultam meg, minden, a bőrfelülettel érintkező holmit időben beszereztünk.)
De ahogy édesanyám mondta volt mindig apámnak, hogy “Mesélj, de onnan kezdd, ahogy kiléptél az ajtón!”, én is a legelejéről kezdem. Nagy segítségünkre volt Manócska egyik diákja, aki ajánlott nekünk egy kölcsönzőt és ellátott hasznos tanácsokkal a kedvezményeket illetően. Gyorsan kiszámoltuk, hogy az egy napos sízés teljes költsége kettőnknek nem több mint 114 000 KRW 23 000 Ft. (síruha, sícipő, síbot, síléc, síszemüveg 20 000 KRW 4000 Ft. per fő, egész napos síbérlet 30% kedvezménnyel 37 000 KRW 7500 Ft. per fő.) Ez így egész baráti ár, a korábban nézett prospektusokban ennek többszörösét láttam, ezért is mondtam le arról, hogy valaha síelek Koreában.

Csak sportosan! Sícipőben a mozgólépcsőn.
Lássuk mit kínálnak ezért a pénzért! Én gyerekként tanultam síelni, a bánkúti sífelvonókon szocializálódtam még a hetvenes évek végén. Ott és akkoriban a pályakarbantartás Isten bácsi dolga volt, és a drótköteles felvonókon a kampóba kapaszkodva az életét is szintén az Ő kezébe tette le mindenki. Hosszú utat jártam be Bánkútról kiindulva, sok helyen megfordultam, de azt hiszem azt kell mondanom, hogy bár a koreaiak nem valami jó sízők (a nagy átlag), de a körülményeik csodálatosak. Az első meglepetés akkor ért, mikor elindultam a sípályákhoz. Rákészül az ember, már hozzászokott a fémlépcsőkhöz, mindenütt ugyanolyanok. Nos itt nem! Itt mozgólépcső visz fel a sífelvonókhoz! Hamar hozzá tudtam szokni, de máris jött a második meglepetés. A sífelszerelés nagy ellensége a hólé, ezért a sít szépen levakarjuk, megtisztítjuk mikor végeztünk. Utálom a jeget vakargatni, és a kötés réseiből kipiszkálni. A koreaiak ezt is megoldották: közvetlenül a pályák alatt, de a mozgólépcsőhöz közel van egy állvány, amiről először nem tudtam mire szolgál. Pedig igazán kitalálhattam volna… Hosszú sorokban sorakoznak a sűrített levegős pisztolyok, egyszerűen csak le/kifújod a havat a síről. Kapargatás, piha!

Felcsatoltunk, aztán becsusszantunk a felvonóhoz. A Jisan Resort nem egy nagy pályarendszer, 10 pálya és egy félcső az egész, ráadásul a pályák nem hosszúak, a leghosszabb is csak 1500 méter, mégis a legkisebb kapacitású felvonó is 4 személyes ülőlift. Az már csak hab a tortán, hogy be és kiszálláskor is meghajolva köszön a személyzet. Fent a hegytetőn ki van alakítva egy kis szélvédett hely, hideg- és melegital automatákkal, szemetesekkel. Nem vagy a Hüttére utalva ha megszomjazol. És ha mégis, számomra külön biztonságot ad a tudat, hogy amennyiben megéheznék, akkor iszonyatos mennyiségű smackot ramyeont tömhetek magamba! :) Természetesen a padok – stílusosan – használt snowboardokból készülnek, és kulccsal zárhatóak a síléctárolók (senki nem használta…).
Mindenütt hóágyúk, a pályák kifogástalanok, a hó csodálatos… A nap végére leégtem mint az állat, úgy néztem ki mint egy krampusz.
Ha télen Koreában jártok, feltétlenül síeljetek, feledhetetlen élmény!

2 hozzászólás a(z) “első síelés Koreában” címû bejegyzéshez

  1. Livia szerint:

    Hat ide is leirom, hogy nagyon jo lehetett nektek! :) Irigylem a situdasod, csodas erzes lehet sielni! Miskolci leven nem eltem tul messze a bankuti palyaktol, de valahogy ugy alakult, hogy en magam sosem suhantam rajtuk, “csak” korulottuk barangoltam (de azt jo sokat).
    Hat kivanom, hogy sieljetek meg Koreaban, es elvezzetek ezt a nagyszeru sportot! :)

  2. Babarum szerint:

    Bánkút túrának sem utolsó, sőt! Bár sível a hátamon is sokszor megjártam – mivel akkoriban autóval feljutni szinte lehetetlen volt – de sícucc nélkül is rengeteget kirándultunk arrafelé. Ha szép idő van, a Bálványról látni a Tátrát, nagyon szép!
    Síelni pedig soha nem késő megtanulni, csak rajta! :)

Szólj hozzá!