Ez a második telem Koreában. Ami a legjobban hiányzott itt a télben, az a síelés, hiszen gyerekkorom óta rendszeresen kínzom magam a sípályákon. Kevés jobb érzés van annál, mint mikor egy keményen átsíelt nap után az ember remeg? lábakkal eszi a forró Fritatensuppe-t. Nos itt nincs olyan, és kell?en alulinformált külföldiként belenyugodtam abba, hogy nem is fogok még csak hasonló élményben sem részesülni, mert se felszerelés, se lottó ötös. Aztán egy kirándulás során felfedeztünk egy sípályát, amely szinte mellettünk, a házunktól kb. 5 kilométerre épül. Ez megadta az utolsó lökést,  és azt mondtuk nem sajnálunk se pénzt, sem energiát, de síelni fogunk. Itt szomorúan gondoltam az otthon porosodó 4 pár sílécre és a bakancsomra, amely két napig tágult egy speciális gépen, hogy rámenjen extra széles lábfejemre – ez gondolkodóba is ejtett, vajon hogyan bírom majd ki a napot egy átlagos bakanccsal, ugyanis eddig nem találtam olyat, melynek küls?(!) héja szélesebb lett volna mint a lábfejem (nem bírtam, hazafelé iszonyatosan fájt a lábam, de megérte!).


De most sokkal fontosabb a lábfejemnél a koreai síkultúra. A koreai nagyon praktikus nép, ez azonnal szembet?nik a télisportok esetében is. Mindenekel?tt praktikus abban, hogy többen snowboardoznak mint síelnek, hiszen gyorsabban és egyszer?bben lehet megtanulni. (Átlagos szinten legalábbis.) Másodsorban praktikus abban is, hogy itt shortban és hawaii-mintás ingben is elmehetsz síelni/snowboardozni, hiszen az emberek legnagyobb részének nincs saját felszerelése, mindent bérelnek, a síbottól a fejpántig bezárólag. Mi sem tettünk másként. (Kiegészít? információként azoknak, akik tudják mennyire higiénia-freak vagyok, megnyugtatásul közlöm: nem, még nem gyógyultam meg, minden, a b?rfelülettel érintkez? holmit id?ben beszereztünk.)
De ahogy édesanyám mondta volt mindig apámnak, hogy “Mesélj, de onnan kezdd, ahogy kiléptél az ajtón!”, én is a legelejér?l kezdem. Nagy segítségünkre volt Manócska egyik diákja, aki ajánlott nekünk egy kölcsönz?t és ellátott hasznos tanácsokkal a kedvezményeket illet?en. Gyorsan kiszámoltuk, hogy az egy napos sízés teljes költsége kett?nknek nem több mint 114 000 KRW 23 000 Ft. (síruha, sícip?, síbot, síléc, síszemüveg 20 000 KRW 4000 Ft. per f?, egész napos síbérlet 30% kedvezménnyel 37 000 KRW 7500 Ft. per f?.) Ez így egész baráti ár, a korábban nézett prospektusokban ennek többszörösét láttam, ezért is mondtam le arról, hogy valaha síelek Koreában.


Lássuk mit kínálnak ezért a pénzért! Én gyerekként tanultam síelni, a bánkúti sífelvonókon szocializálódtam még a hetvenes évek végén. Ott és akkoriban a pályakarbantartás Isten bácsi dolga volt, és a drótköteles felvonókon a kampóba kapaszkodva az életét is szintén az ? kezébe tette le mindenki. Hosszú utat jártam be Bánkútról kiindulva, sok helyen megfordultam, de azt hiszem azt kell mondanom, hogy bár a koreaiak nem valami jó síz?k (a nagy átlag), de a körülményeik csodálatosak. Az els? meglepetés akkor ért, mikor elindultam a sípályákhoz. Rákészül az ember, már hozzászokott a fémlépcs?khöz, mindenütt ugyanolyanok. Nos itt nem! Itt mozgólépcs? visz fel a sífelvonókhoz! Hamar hozzá tudtam szokni, de máris jött a második meglepetés. A sífelszerelés nagy ellensége a hólé, ezért a sít szépen levakarjuk, megtisztítjuk mikor végeztünk. Utálom a jeget vakargatni, és a kötés réseib?l kipiszkálni. A koreaiak ezt is megoldották: közvetlenül a pályák alatt, de a mozgólépcs?höz közel van egy állvány, amir?l el?ször nem tudtam mire szolgál. Pedig igazán kitalálhattam volna… Hosszú sorokban sorakoznak a s?rített leveg?s pisztolyok, egyszer?en csak le/kifújod a havat a sír?l. Kapargatás, piha!

Felcsatoltunk, aztán becsusszantunk a felvonóhoz. A Jisan Resort nem egy nagy pályarendszer, 10 pálya és egy félcs? az egész, ráadásul a pályák nem hosszúak, a leghosszabb is csak 1500 méter, mégis a legkisebb kapacitású felvonó is 4 személyes ül?lift. Az már csak hab a tortán, hogy be és kiszálláskor is meghajolva köszön a személyzet. Fent a hegytet?n ki van alakítva egy kis szélvédett hely, hideg- és melegital automatákkal, szemetesekkel. Nem vagy a Hüttére utalva ha megszomjazol. És ha mégis, számomra külön biztonságot ad a tudat, hogy amennyiben megéheznék, akkor iszonyatos mennyiség? smackot ramyeont tömhetek magamba! :) Természetesen a padok – stílusosan – használt snowboardokból készülnek, és kulccsal zárhatóak a síléctárolók (senki nem használta…).
Mindenütt hóágyúk, a pályák kifogástalanok, a hó csodálatos… A nap végére leégtem mint az állat, úgy néztem ki mint egy krampusz.
Ha télen Koreában jártok, feltétlenül síeljetek, feledhetetlen élmény!