verik a tanárokat. de miért?
Nem értem én ezt a tanárver?s históriát. Három dolog lehetséges.
- Vagy eddig is ez volt az elfogadott norma, és mint annyi minden mást, ezt is szépen agyonhallgatták, nem mertek róla beszélni. Az, hogy ez milyen okból történt (rasszizmusdiszkriminációkisebbségelnyomása), lényegtelen, kussolt mindenki.
- A második lehet?ség, hogy divatba jött a dolog, a szünetben rendezett verekedések után ez lett a men? balhé, a televízióban adott a minta, lehet utánozni, csiszolni, tökéletesíteni.
- A harmadik lehet?ség a statisztikai adatok változatlansága (naptári hatással korrigált megegyez? mérték? tanárverés) komoly médiatámogatással. Ez a m?sor nem jöhetett volna létre, ha nincs -mondjuk- a Nokia. Ugyanis nincs Híradó meg közfelháborodás, ha nem mutatják be a mobiltelefonnal készült felvételt, ugyanúgy a süllyeszt?be került volna ez az ügy is.
Ezek a történetek persze felvetnek bizonyos kérdéseket. Mi változott? A diákok, vagy a tanárok? Véleményem szerint mindkett?.
Ami biztos, hogy a tanári pálya nem vonzó perspektíva manapság, és sajnos azt is tudjuk, hogy futószalagon megy a bölcsész- és tanárképzés, anélkül, hogy a leend? tanárok alkalmasságát bárki is vizsgálná. Sok embert ismerek, akik tanárok lettek, olyan brutális kommunikációs hendikeppel, hogy én szégyellem magam a helyükben a katedrán. Azt gondolhatnánk persze, hogy aki 17 éves korában nem tudott értelmesen megszólalni 5 ember el?tt, az az évek során fejl?dött, megtanulta. Lószart. Ekkora hátrányt senki sem hoz be (tapasztalatilag, személyes találkozások révén meger?sítve). És ?k tanítanak. Mert azok, akikbe több szorult, azokat felszívja a versenyszféra, eszükben sincs tanítani, mikor több néha talán kevesebb stresszel a tanári fizetés sokszorosát kereshetik meg. Nem beszélve a pálya presztízsér?l. Nagyszüleim és szüleim elbeszéléséb?l tudom mit jelentett régen tanárnak vagy akár állami tisztvisel?nek lenni. Mindazt jelentette, amit ma nem. Simán átestünk a ló túloldalára. A baj csak az, hogy a ló szügyig fosban jár, a régen világhír? magyar oktatás egyre mélyebbre süllyed.
De nézzük a másik oldalt, a diákokat. Persze lehet – és sokan fognak is – cigányozni, de be kell látnunk, nem csak ott a hiba. Persze a szerencsétlen roma gyerekek, akik életükben nem voltak közösségben, bekerülnek úgy az els? osztályba, hogy azt sem tudják, hogyan fogjanak meg egy ceruzát. Apuka meg anyuka pedig, akik maguk is csak kudarcként élték meg az iskolát, egy szükséges rossznak tartják az egész oktatást. A gyerek kudarcainak okát pedig kizárólag a pedagógusban keresik. Ha kell meg is verik, hogy jobban értse mire gondolnak (igen, valahogy elszaladt a ló, lassan mindent szabad…).
Látnunk kell viszont, hogy – ahogyan egy korábbi példa is mutatja (videó) – nem feltétlenül csak a romákkal van probléma. Munka közben, rengeteg pályakezd?vel együtt dolgozva tapasztaltam, hogy sokuk otthon szinte semmi nevelést nem kapott, apuka anyuka dolgozott, ? az utcán és a tévé el?tt n?tt fel. Amennyit hagyott, annyit faragott rajta az iskola, több-kevesebb sikerrel. Ezeknek a fiataloknak a nagy része a munkahelyén szembesül el?ször azzal, hogy mi is az a fegyelem, és hogy bizonyos szabályokat minden körülmények között be kell tartaniuk. Sokan el is véreznek ezen. Lassan elérünk oda, hogy a fiatalok nevelését részben a munkahely veszi át. Ezek után nem csodálom, ha az iskolákban így viselkednek.
Azt kell mondjam, hogy aki ma tanárnak megy, annak minden elismerésem. Néha a misszionáriusok jutnak szembe…
Ami biztos, hogy a tanári pálya nem vonzó perspektíva manapság, és sajnos azt is tudjuk, hogy futószalagon megy a bölcsész- és tanárképzés, anélkül, hogy a leend? tanárok alkalmasságát bárki is vizsgálná. Sok embert ismerek, akik tanárok lettek, olyan brutális kommunikációs hendikeppel, hogy én szégyellem magam a helyükben a katedrán. Azt gondolhatnánk persze, hogy aki 17 éves korában nem tudott értelmesen megszólalni 5 ember el?tt, az az évek során fejl?dött, megtanulta. Lószart. Ekkora hátrányt senki sem hoz be (tapasztalatilag, személyes találkozások révén meger?sítve). És ?k tanítanak. Mert azok, akikbe több szorult, azokat felszívja a versenyszféra, eszükben sincs tanítani, mikor több néha talán kevesebb stresszel a tanári fizetés sokszorosát kereshetik meg. Nem beszélve a pálya presztízsér?l. Nagyszüleim és szüleim elbeszéléséb?l tudom mit jelentett régen tanárnak vagy akár állami tisztvisel?nek lenni. Mindazt jelentette, amit ma nem. Simán átestünk a ló túloldalára. A baj csak az, hogy a ló szügyig fosban jár, a régen világhír? magyar oktatás egyre mélyebbre süllyed.
De nézzük a másik oldalt, a diákokat. Persze lehet – és sokan fognak is – cigányozni, de be kell látnunk, nem csak ott a hiba. Persze a szerencsétlen roma gyerekek, akik életükben nem voltak közösségben, bekerülnek úgy az els? osztályba, hogy azt sem tudják, hogyan fogjanak meg egy ceruzát. Apuka meg anyuka pedig, akik maguk is csak kudarcként élték meg az iskolát, egy szükséges rossznak tartják az egész oktatást. A gyerek kudarcainak okát pedig kizárólag a pedagógusban keresik. Ha kell meg is verik, hogy jobban értse mire gondolnak (igen, valahogy elszaladt a ló, lassan mindent szabad…).
Látnunk kell viszont, hogy – ahogyan egy korábbi példa is mutatja (videó) – nem feltétlenül csak a romákkal van probléma. Munka közben, rengeteg pályakezd?vel együtt dolgozva tapasztaltam, hogy sokuk otthon szinte semmi nevelést nem kapott, apuka anyuka dolgozott, ? az utcán és a tévé el?tt n?tt fel. Amennyit hagyott, annyit faragott rajta az iskola, több-kevesebb sikerrel. Ezeknek a fiataloknak a nagy része a munkahelyén szembesül el?ször azzal, hogy mi is az a fegyelem, és hogy bizonyos szabályokat minden körülmények között be kell tartaniuk. Sokan el is véreznek ezen. Lassan elérünk oda, hogy a fiatalok nevelését részben a munkahely veszi át. Ezek után nem csodálom, ha az iskolákban így viselkednek.
Azt kell mondjam, hogy aki ma tanárnak megy, annak minden elismerésem. Néha a misszionáriusok jutnak szembe…
Szégyen egyébként, hogy mi megy, és az a szomorú, hogy ez egyáltalán nem új jelenség, mégis csak most kezdenek el foglalkozni vele.
Régen az iskolákban ott volt a pedellus (még az én sulimban is volt). A gyerekek majd beszartak t?le, az egyik legjobb fegyelmez? “eszköz” volt. Akár be is lehetne vezetni.
Az iskola nem fegyelmezheti a gyereket… A szül? b***ik rá, az iskola meg ki se rúghatja a gyereket, mivel tanköteles, olyan idióta suli meg nincs, amelyik átvenné t?le. Szóval bármit megtehet a gyerek, mert demokrácia van (szerintem ezt anarchiának hívják). Egy újabb csavarásként ezért felel?ssé lehet tenni pl a számítógépes játékot, mert biztos azért verekszik a gyerek (áá, nem a szül?, aki le se sz**ta a nevelését).
Ez tény, a pedagógusok kezében semmi nincs, csak a saját karizmájuk. Annak meg, mint a bejegyzésben is írtam, sokan híján vannak. Amikor már azért fegyelmit kaphat egy tanár mert felemeli a hangját, akkor nem csodálkozni kell, hanem cselekedni. Az iskola problémája ugyanaz, mint az utca problémája. Annyi különbséggel, hogy ott a nemzeti ünnepeinken megy a demokrácia. A mindentszabad-stílus. Az okok szerintem hasonlóak.
És igen, azt írtam, hogy “…? az utcán és a tévé el?tt n?tt fel.” – a tévét behelyettesíthetjük a számítógéppel. Az már b?nbak. A tévé nem.