Lassan készül a harmadik, utolsó thaiföldi képgaléria, a legnagyobb. Olyan ez mint a játékokban az utolsó pálya, ahol jön a Boss, a F?gonosz. Sokáig tart, és többször is neki kell szaladni. (Az el?z? két galéria megtalálható itt (Bang Pa In) és itt (Ayutthaya). Addig is elmesélnék egy érdekes sztorit, mégpedig annak történetét, hogy hogyan késtük le majdnem a repül?t Bangkokban.

Kis kitér?vel kell kezdenem, ugyanis az egész az édességfogyasztási szokásaimra vezethet? vissza. Mikor megérkeztem Koreába, gyorsan felmértem a piacot, és azonnal kit?nt, hogy nagy változásokra lesz szükség.
A prímet sokáig a karamell vitte, de néhány hónapja teljesen véletlenül rákaptam az m&m’s csokigolyókra. Korábban nem nagyon érdekelt, mivel elég nehézkes vele teletömni a számat, de Manócska készletét párszor megdézsmálva gyorsan függ? lettem. Természetesen csak a 1.5+ kg-os (56 oz) kiszereléssel foglalkozom (nagyobbat eddig nem találtam), és a tejcsokis (original) valamint a mogyorós jöhet szóba.
A csokigolyó-fogyasztás logisztikai folyamatában az egyik komoly gond az adagolás, ugyanis tapasztalatom szerint átgondolt módszer hiányában  az egész zacskó édesség egyszer?en elt?nik…
Ennyi lett volna a kis kitér?, ugorjunk vissza a bangkoki reptérre!

Korán reggel, id?ben érkeztünk, gyorsan áthaladtunk minden ellen?rz?ponton, majd jött a szokásos “akkor vegyünk még ajándékokat” fázis. Ebb?l szeretek kimaradni, így kettéváltunk, gondoltam olvasok egy kicsit. Lassan ballagtam a kapu felé, mikor megláttam egy ADAGOLÓT! Egy nagy repül? volt, benne a pilótával, és a szárnyon egy potyautassal. Természetesen mindkett? egy hatalmas csokigolyó! Nagyon belelkesedtem, de a saját fogyasztásomhoz mérten kicsinek találtam a tartályt, ráadásul iszonyat drága is volt, így otthagytam. Alig mentem arrébb vagy három üzlettel, mikor megtaláltam az m&m’s-adagoló-paradicsomot. Egy egész fal, és az el?tte lév? polcok is adagolókkal voltak tele, ráadásul majdnem harmadáron az el?z? üzlethez képest!
Gyorsan megkerestem Manócskát, és meggy?ztem arról, hogy nem kell több ajándék, a maradék pénzünket adagolóra költjük. Ekkor jött a hosszú folyamat, ki kellett választani a megfelel? példányt. Olyan voltam mint az új gyerek az oviban, aki nem tudja melyik játékhoz kapjon. Nézegettem, méricskéltem, mindezt olyan hatékonysággal, hogy majdnem lekéstük a repül?t. És bár most el?ször én boltoztam el az id?t, nagyon is megérte! :)
Nézzétek csak meg, itt a szerkezet m?ködés közben: