csokigolyó-adagolás professzionálisan
Lassan készül a harmadik, utolsó thaiföldi képgaléria, a legnagyobb. Olyan ez mint a játékokban az utolsó pálya, ahol jön a Boss, a Főgonosz. Sokáig tart, és többször is neki kell szaladni. (Az előző két galéria megtalálható itt (Bang Pa In) és itt (Ayutthaya). Addig is elmesélnék egy érdekes sztorit, mégpedig annak történetét, hogy hogyan késtük le majdnem a repülőt Bangkokban.
Kis kitérővel kell kezdenem, ugyanis az egész az édességfogyasztási szokásaimra vezethető vissza. Mikor megérkeztem Koreába, gyorsan felmértem a piacot, és azonnal kitűnt, hogy nagy változásokra lesz szükség.
A prímet sokáig a karamell vitte, de néhány hónapja teljesen véletlenül rákaptam az m&m’s csokigolyókra. Korábban nem nagyon érdekelt, mivel elég nehézkes vele teletömni a számat, de Manócska készletét párszor megdézsmálva gyorsan függő lettem. Természetesen csak a 1.5+ kg-os (56 oz) kiszereléssel foglalkozom (nagyobbat eddig nem találtam), és a tejcsokis (original) valamint a mogyorós jöhet szóba.
A csokigolyó-fogyasztás logisztikai folyamatában az egyik komoly gond az adagolás, ugyanis tapasztalatom szerint átgondolt módszer hiányában az egész zacskó édesség egyszerűen eltűnik…
Ennyi lett volna a kis kitérő, ugorjunk vissza a bangkoki reptérre!
Korán reggel, időben érkeztünk, gyorsan áthaladtunk minden ellenőrzőponton, majd jött a szokásos “akkor vegyünk még ajándékokat” fázis. Ebből szeretek kimaradni, így kettéváltunk, gondoltam olvasok egy kicsit. Lassan ballagtam a kapu felé, mikor megláttam egy ADAGOLÓT! Egy nagy repülő volt, benne a pilótával, és a szárnyon egy potyautassal. Természetesen mindkettő egy hatalmas csokigolyó! Nagyon belelkesedtem, de a saját fogyasztásomhoz mérten kicsinek találtam a tartályt, ráadásul iszonyat drága is volt, így otthagytam. Alig mentem arrébb vagy három üzlettel, mikor megtaláltam az m&m’s-adagoló-paradicsomot. Egy egész fal, és az előtte lévő polcok is adagolókkal voltak tele, ráadásul majdnem harmadáron az előző üzlethez képest!
Gyorsan megkerestem Manócskát, és meggyőztem arról, hogy nem kell több ajándék, a maradék pénzünket adagolóra költjük. Ekkor jött a hosszú folyamat, ki kellett választani a megfelelő példányt. Olyan voltam mint az új gyerek az oviban, aki nem tudja melyik játékhoz kapjon. Nézegettem, méricskéltem, mindezt olyan hatékonysággal, hogy majdnem lekéstük a repülőt. És bár most először én boltoztam el az időt, nagyon is megérte! :)
Nézzétek csak meg, itt a szerkezet működés közben:
Szigorú! Majd tesztelem. :P
Csak óvatosan, csak óvatosan! ;)
Vettem egy csomag haribot, nem tudod kinel olvastam rola es kivantam meg?! Ejnye, rosszra viszel ra, pedig szerintem kb. ez eletem masodik zacskoja…
Ahh, bocsánatért esedezem!
Talán megoldás lehet, ha ezentúl édességekről írok (szerintem fogok! :), akkor a filmes oldalak mintájára (példa: IMDb) a “>>> WARNING: Here Be Spoilers <<<" helyett ">>> WARNING: Hari Bo Spoilers <<<" feliratot teszek! :)
Aha, ez jo lesz ;D
E miatt az adagoló miatt elfogyott a reptéren a maradék thaiföldi pénzünk, amit magamra, vagy ajándékokra akartam költeni, és ráadásul a videón (rossz emlékeim ellenére) nekem kellett reklámozni. Most pedig elfoglalja a konyhaasztalunk negyedét… Szóval én nem szeretem annyira. :-))