Tele van a világ meglepetésekkel. Fene se gondolta volna, hogy ilyen messzire kell utaznom, hogy francia filmklubba és színházba járjak. Persze savanyú a szőlő, hiszen magyar filmklub és színház nem nagyon adódik errefelé.
A filmklub kellemes meglepetés, mert bármennyire is korlátozza a szervezők szabadságát az a tény, hogy csak olyan filmet tudnak levetíteni, amelyikhez van koreai felirat - a nyelvoktatás szintje és módszerei Koreában egy másik bejegyzés lesz majd valamikor… - szerencsére a felhozatal egész jó, legutóbb a Persepolis című filmet vetítették. Nem a filmről akarok írni, elég annyi, hogy mustsee.
A legfrissebb élmény most a színház. Nem vagyok egy színházba járó típus, de Jean Baptiste annyira lelkesen invitált, hogy nem tudtam neki ellentmondani. Felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy elég minimalista rendezés lesz, ami a modern színházat inkább kedvelő emberként nem keserített el, sőt.

El is érkezett a nagy nap, szerencsésen elnéztem a kezdést, így Manócska Schumacherként jött értem autóval, majd vitt vissza az egyetemre. Az első meglepetés akkor ért, mikor közel félórás késéssel felértünk az előadóba, és JB a bejáratnál szabadkozott, hogy sajnos még nem kezdték el, mert technikai problémáik adódtak a feliratokkal(!). Csak emlékeztetőül: színházba mentünk! A technikát kezelték, és el is kezdődött a darab.
A konferanszié, aki később narrátorként közreműködött, koreai nyelvi tapasztalataimhoz mérten szinte kifogástalan franciasággal felvezette az előadást, a nézőközönség soraiból név szerint szólítva a diákszínészeket. Itt még nem figyeltem fel egy fontos dologra, mégpedig arra, hogy mindegyiknél volt egy kis füzet. A későbbiekben kiderült, hogy a füzet az előadás KULCSA. A darab rendezése ugyanis annyira “minimalista” volt, hogy jobban már nem is lehetett volna. Ültek az asztalnál, és felolvasták a szöveget. A cselekményt a narrátor bonyolította, azaz ha “történnie kellett volna” valaminek a színpadon, akkor azt ő beolvasta (pld.: Isabelle kimegy, Isabelle énekel, stb.) Ez annyira érdekfeszítővé tette a darabot, hogy Manócskával igen hamar elkezdtünk feszengeni. Sajnáltam szegényt, mert ráadásként némelyik szereplő elég erős akcentusa miatt még nekem is nagyon fülelnem kellett, hogy értsem mit mond, neki meg aztán már esélye sem volt. Azért hősiesen végigültük az előadást. Sebaj, elmondhatom, hogy életemben először felolvasóesten is jártam. Ez sem rossz mérleg!
Az alábbiakban nézzetek meg egy részletet Michel Marc Bouchard “Les musées orphelines” című darabjából! Francia eredetiben, “minimalista” rendezéssel:

Korean Théâtre français from Babarum on Vimeo