gyerekkori csemegéim - te miket ettél?
Euthymia blogján olvastam gyermekkori kedvenc ételeiről, valamint a felhívást minden olvasója számára, hogy ossza meg hasonló listáját. Örömmel veszek részt benne, hiszen a jó dolgokra mindig jó visszagondolni.
Érdekes, hogy bár a gyerekkor emlékei közül sok mindennek nyoma vész, a kedvenc ételekre mégis örökké emlékszik az ember, soha nem felejti el őket. Rengeteg “kedvenc” ételem volt gyermekkoromban, ebben a listában természetesen csak azok szerepelnek, amelyek az adott korszakra voltak jellemzőek, és “gyerekspecifikusak”.
Azok számára, akik jobban - akár személyesen is - ismernek, nem lesz meglepő, hogy a felsorolt termékek között igen sok lesz az édesség. Akik pedig erről az oldalamról nem ismertek, azok most megtudhatják, hogy mennyire édesszájú vagyok. :)
- tejpor, presszóban fillérekért vásárolva, számolatlanul felszippantva
- limó italpor, kizárólag por formában fogyasztva
- kása (kb. fél tubus sűrített tejkrém, öt-hat evőkanál kristálycukor, 0,5 dl. kávé)
- sparhet platniján pirított kenyér
- kolbászos rizs (!)
- fagylalttölcsér, fagyizóból a töröttek elkórincsálása, ha nem kaptunk többet, két forintért 10-15 darab vásárlása
- édes likőrök utolsó cseppjeinek kiszippantása a pohárból (szülői engedéllyel persze)
- nagymama által piros pöttyös bögrében kikevert szerencsi kakaó (cicás!)
- hagymás zsíroskenyér
- Frutti, 20 fillérért darabonként vásárolva a trafikban, legjobb a piros
- Donald rágó, 5 forintért a trafikból, iskolából hazafelé (mire hazaértem 5 perc múlva, már nem volt íze, de kárpótolt az első pár perc és a képregény)
- kakasos zizi papírzacskóban, színenként szétválogatva és benyomva
- lángos a sarki sütőtől, a közepén mindenféle alakzatokat kirágva
- “zsemlebuci”, zsömletésztából készült, zsemle formájú és ízű kenyér (azóta sem ettem olyat…)
- gumicumi és “cigirágó”, minden vásárláskor kosárba csempészve
A lista természetesen nem teljes, és fenntartom a jogot folyamatos bővítésére. :)
Ha elolvastad ezt a bejegyzést, ne fogd vissza magad, a saját blogodon vagy akár itt a kommentek között írd le, hogy te mit szerettél enni gyermekkorodban! Ha saját blogon írsz róla, ne felejtsd el megosztani velünk a linket! Köszönöm!
Többnyire kapcsolódó bejegyzések:
- pékségünk bemutatja
Ha már ennyit beszélek róla, akkor talán illik szemléltetni is a művet. Íme a mai friss sütés eredménye: ... - van sütnivalóm
Miután végigrágtuk magunkat egy csomag koreai szeletelt kenyéren (Ne tudd meg, a “Pesti kenyér” nevű terméknek mennyei íze van hozzá képest!),... - megfontolandó
Mielőtt úgy döntenél, hogy felnőtt fejjel újraolvasod gyermekkorod egyik kedvenc könyvét, fontold meg alaposan, hogy jó lesz-e ez neked. Legfrissebb tapasztalatom...
Azt nem tudom, hogy otthon van-e, azt tudom, hogy itt van és egész finom!!!Halloween alkalmából adták ki…hát, ha nem, hát nem, de tényleg nem okozott volna gondot :)
Köszi! Tartsd fejben, lehet, hogy egyszer majd kérek még majd valamit! Tudod, mint Virág elvtárs! :)
Mindazok mellett amik itt voltak felsorolva, nálam a nagy kedvenc mert csak ünnepekkor lehetett kapni, nálunk azt hiszem csak május 1-én a: KAKASOS NYALÓKA!!
Akkor ez a “májusi kakas aranyat ér” kategória! :)
Még valami: a vasúti utasellátóban lehetett kapni csokikrémmel töltött rúd formájú ostyaszerű valamit.
A nevére sajnos nem emlékszem, csak azt tudom, hogy nagyon tömény volt és fiiiinooom. :)
Nia, szerintem a keleti csemegére gondolsz: átlátszó fóliába volt csomagolva, és illik rá a leírás :) Brutálisan tömény édes íze volt:)
Igen! Átlátszó fóliában volt és csak ott lehetett kapni. (Rá is volt nyomtatva, hogy utasellátó. Legalábbis így rémlik.)
Igen-igen! Nagyon tömény volt, nagyon csokis… és szerény személyem néha nagyon képes volt befalni. De csak részletekben, mert azért én sem bírok ki mindent. :DDD
Kell nekem kajákon gondolkodni! Az egyik legfontosabb:
rántott parizer (párizsi) nanááá, hogy tartár mártással és sült krumplival. :) Vagy tartár nélkül befőttel. :D ;) (Akkoriban még nem volt ketchup)
Már parizert sem ettem évek óta, nem hogy rántott parizert, pedig hústakarékosságból nem is volt olyan rossz. (tudom ha tudnám, hogy hogyan készül, akkor nem gondolnék rá ilyen nosztalgiával, de szerencsére nem tudom :))) )
@Nia: én a múltkor ettem párizsit. Vendégségben voltam és kínáltak remekebbnél remekebb falatokat, de megláttam a párizsit is kész voltam!! Azt zabáltam 2 pofára!!! :)
off: @Babarum: akkor Virág elvtárs után szabadon: Nehéz, nagyon nehéz! :), de ez csak a vicc helye :) off
@Chipi: Nekem a keleti csemege is kimaradt. :( Persze be kell azt is vallanom, hogy utasellátóba mi nem nagyon jártunk. Focis rágóról nem találtál képet?
@Nia: Van valami olyan kaja vagy édesség, amit te nem ismersz? :) Tömény, ahh, olyan nincs! :)
A rántott parizer az nekem menzás kaja volt, otthon nem részesedtem belőle. A menzán szívesen ettem belőle, de nem volt nagy kedvenc. Én diákkoromban dolgoztam húskombinátban egy nyarat, és láttam, hogy mi hogyan készül. Elég sokáig nem ettem parizert és virslit… Persze az még az átkosban volt, nem volt HACCP meg hasonlók. Persze mindezeket most is sokan lesz@rják. :)
@Euthymia: Elképzelem, ahogy félredobtad a sonkatálakat és a kaviárt, és nyomultál a rántott párizsira! :)
Akkor még nem tudtam, hogy békaemberekkel fogok találkozni! :)
Nos akkor kénytelen vagyok még bedobni minden menzás álmát: piskóta csokiöntettel! A vicc az, hogy az “anyósjelöltem” már odáig fajult, hogy megkérdezte menzásoktól hogy készül, de az csak akkora mennyiségben lesz finom…Még most is összefut a nyál a számban amikor rá gondolok..És a piskóta is finom puha volt :)
mimke utolsó blogbejegyzése: Jéghegy csúcsa
Bizony! A piskóta! Meg is feledkeztem róla, pedig már felnőttként is átéltem az élményt! :)
hát…izé, nem rántott volt, csak sima fincsi párizsi zsemlére pakolható :)
Brekk :) a békalány
Huh, hosszú a lista: lidamix tejpor, jaffa cukorka, medvecukor, télifagyi, aztán később turbo rágó, donald rágó, sűrített tej, sűrített csoki.
Valahogy jobbak voltak az édességek akkoriban, írtam én is a jelenségről még múlt évben ‘Akkor és most’ címen egy háromrészest, de most nem spamelem be ide.
G Zoli utolsó blogbejegyzése: Last.fm subscribe
@Euthymia: Miért nem kérted el a rudat, és haraptad? :)
@G Zoli: Ezen én is sokat gondolkoztam, először arra gondoltam, hogy az ízérzékelésünk lett jobb, mert most már több és jobb édesség van, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, egyszerűen a mai édességek, még ha ugyanaz a márka és típus is, nem olyan finomak, mint régen. Racionalizálódik, egyre olcsóbb lesz a gyártás, egy két adalékanyag más, vagy kimarad, és már készen is vagyunk, csak a csoki neve a régi… :(
Tessék spamelni! :)
Nem akartam pofátlan lenni, hogy kitépem a kezéből… :)
Mi azt beszéltük itthon, hogy a mai csokikon felnövő társadalom ezekhez a fura ízű valamikhez szokik hozzá. Mondván: ez a csoki. Aztán,ha egyszer véletlenül valahonnét hozzájuk valami igazi csokihoz, akkor meg csak csodálkozik, hogy “ez meg mi a franc?”
Unokanővérem cukrász, na ő tudna mesélni, miket használnak fel manapság….áááááá
Babarum… előfordul, hogy valamit nem ismerek, mert azért én is válogatós vagyok ám! :P A volt páromnak is több évébe került, hogy a sushit hajlandó lettem megkóstolni (azóta meg…. mint a betegség, már bent van a szeretem tudatomban és kész). :)
De azért tudod a jóból nem szeretek kimaradni, főleg ha édességről (sütiről) van szó. :DD
Euthymia… elképzeltem, ahogy mindenki megrohanja a finomabbnál finomabb falatokat, te meg elhúzol mellettük és lefoglalod az egész párizsis szekciót! :DDD
Szó se róla, egy párizsis zsömle most, itt…. nem száradna meg, az tuti! :)
..
Kakasos nyalóka. Először semmi sem rémlett róla, ahogy említettétek, de az előbb beugrott: az a pálcikán ácsorgó kakas, ami átlátszó, píros színű volt. Na, megnyugodtam. :)
Azért nálam mégis csak az a kör formájú, virágos közepű, édes-savanyú nyalóka volt az ász. ;)
@Euthymia: Az a baj, hogy a régi magyar csokik a mai “igazi” csokikat is kenterbe verték. Én ha választhattam (ritkén persze) akkor sem Milkát meg Toblert (ez most csak két példa, de sorolhatnám) ettem, hanem a jól bevált, finom magyar csokikat. Kár értük…
@Nia: Válogatós? Miben? :)
Én egyébként megkóstolni megkóstolok bármit (ettem én már főtt selyemhernyó-lárvát is), de aztán nem mindent eszem meg utána többször. A tengeri herkentyűk és a halak tőlem elég idegen kategória, nem bírom az ízüket.
A párizsis zsömlét én is meg tudnám enni, még így vacsora után is! Itt sajnos se zsömle, se párizsi. :(
Tényleg válogatós vagyok. :) Leginkább a régi, megszokott ízeket szeretem. Semmi mexikói, indiai, stb. ami erős, nagyon fűszeres, tele van curryvel, csilivel és mindenféle fűvel, hogy jobb íze legyen, az amúgy jó ízű ételnek. :)
igen, a jó régi eredeti BOCI!! mmmmh, ne is említsd! Az annyira tömény volt, hogy csak ropival bírtam enni :) De olyat már sehol sem lehet kapni, azt a nagy táblásat. Igen, kár értük, szerintem is!
@Nia, jaj, én annyira szeretem a fűúszeres kajákat! Meg a jó csípős hegyes zöld erős paprikát…
na, nem írok ide többet, mert lezsibbad a szerver tőlem! Jó éjt Babarum!
Euthymia utolsó blogbejegyzése: A végén még péknek áll…
@Nia: Jujj, a csípős ételekkel itt bajban lennél! :)
@Euthymia: Szerintem én ha mondtam is valaha olyat, hogy egy édesség túl tömény, azt csak udvariasságból tettem, hogy ne mondjak brutálisan ellen. Közben meg, amikor már nem láttak, tömtem magamba. ;)
Számomra tömény édesség nem létezik. De ha olvastad a deszka című bejegyzést, akkor ezen meg sem lepődsz szerintem. :)
hihi, itt a töményre nem mint negatív jelzőre gondoltam, hanem mint JÓ! tulajdonságra :) na, de nem nyújtom a szót…
A töményen finom csoki. :), jó is az. ;)
Na, igen, nagyon tetszik, ahogy mások eszik a sok csípőset, de hát ez már mindig ki fog maradni.
Amúgy tutir megoldanám dél-Koreában is… pl. csak rizst ennék és sok kicsi marhahúsdarabkát sütögetve. :) Vagy nem… lehet, hogy csak rizsen élnék. :S
Azért egyszer még meg kell kóstolnom a kimchit…
Ma ettem túrókrémet..Tényleg a lekváros a túrókrém :)
mimke utolsó blogbejegyzése: #456
@Euthymia: Megnyugtattál! ;)
@Nia: Nem olyan vészes a csípős, ha bírja a gyomrod, gyorsan hozzá lehet szokni. Kicsit másképpen csíp a koreai kaja, mint a magyar, de megszokható. A kimchi annyira nem is csíp, sőt van olyan fajta is, amelyik egyáltalán nem csíp. (Több, mint 400 fajta kimchi van…)
@mimke: Írhattad volna: kiküldött tudósítónk jelenti. :)
A lángosra visszatérve én is szerettem kirágni a ,,félelmetet ,, :-)
Pontosan! Mindig mielőtt átúsztál volna az oviba!
Vagy útközben! :)
És igen! Itt a hamisítatlan kakasos nyalóka! :)
Üdv!
cigirágó
frutti
platnin pirított kenyér
turbórágó
lakókocsis büféből piaci kolbász és lángos
krumplicukor -na ez rohadt édes volt
csomókba összeállt porcukor zacskóból
sajtos felvágottból kinyomkodott sajt -na az nagyon krémes volt
Szia ramon! :)
A piaci kolbászt látod kihagytam, pedig! :)
Nyáron voltunk a Várban a Mesterségek Ünnepe rendezvényen. Tele volt lacikonyhással, persze azonnal kolbászt akartam enni. A durva az volt, hogy egy 15 centis kolbászért 1000 forintot kértek. Nem ettem. Uzsorát nem fizetek.
A sajtos felvágottból hogyan nyomtátok ki a sajtot? Az elég jól el volt oszlatva benne. Bár én csak szeletelve láttam. :)
Volt viszont - ha már sajtkinyomás - ez a kempingsajt vagy micsoda. Arra kis lyukat kellett vágni és lehetett nyomni kifelé a gilisztát. Azt szerettem, néha még ma is veszek! :)
…nyomod ki a gilisztát a kempingsajtból, és hirtelen behasad az egész, és loccs:)
A felvágottból szeletelt állapotban kanalaztam ki a sajtpöttyöket.
Jajj, a széthasadás az durva élmény! A giliszta után hirtelen jön a kelgyó! ;)
Tudod, fogalmam sincs, hogy a gyomrom mennyire bírná a csípőset, mert még kísérleteztem ki. :)
400 féle kimchi… :S Csaaaaak? :P
Azért megnyugtató, hogy nem csípős is akad, mert a kimchit mindenképpen be kell pótolnom, csak az illatától félek… ha érted. :)
Ha valami zsömletésztából készült, zsemle formájú, és zsemle ízű, akkor az már zsemle, nem? Nem tudom elképzelni ez alatt mit kell érteni. :S
Cukros zsiros kenyer???