visszaszoktató tréning hazatérő magyaroknak
Egyre jobban közeledik hazaköltözésünk ideje. A híreket követve aggódtam egy kicsit, hogy lehetnek majd gondok a beilleszkedéssel, nehezen fogunk visszarázódni a mindennapi magyar kerékvágásba. Most megkönnyebbültem, ugyanis kimondottan ebből a célból indult egy tanfolyam, amelyet szívből ajánlok minden hazatérő “expat” számára, nagyon ígéretesnek tűnik. A rövid összefoglaló után kattints a linkre a teljes riporthoz!
Az alapötletet az adta, hogy számos külföldön dolgozó ismerősömnek voltak beilleszkedési problémái, miután visszajöttek Magyarországra. Rövid kutatómunka után rá kellett döbbennünk, hogy rengeteg ember küzd hasonló gondokkal, és szeretnének gyakorlati viselkedésformákat elsajátítani a magyarországi dekulturáltság stresszmenetes túléléséhez.
négy hónap telt el. Viszaszoktam… az eleje nehéz volt, de sikerült.
Hát nekem már 2,5 év is eltelt és még mindig nem tudok dolgokat megemészteni. Úgyhogy asszem megint dobbantok…
LOL, az elején azt hittem, tényleg van ilyen… :)
OKJ-s tanfolyam legalább?
Optimista a hozzáállás, ha azt gondolod, hogy egyetlen tanfolyam elég lesz.
Első tanács: optimizmusról leszokni még a határon ;)
Félek, egy szimpla tanfolyam nem készít fel megfelelően arra a kultúrsokkra, amit ez az egzotikus ország tartogat. LOL
Én előszeretettel alkalmazom pár elemét a tanfolyamnak:-),mint pl.,ha nekem kell egy pasinak tartanom az ajtót,vagy esetleg ő tolakodik elém,hogy valahová bejuthasson,ahelyett,hogy előreengedne,akkor utánaszólok,hogy “szívesen”:-)Hatásos szokott lenni:-))))
Hamar (első bekezdés) gyanús lett :)
@zhaoman: Kajában is gyorsan visszaszoktál? Pont ma gondolkoztam ezen, lehet, hogy túlságosan átáll az ember bizonyos ételfajtákra. Most úgy gondolom, hogy meghalnék rizs nélkül…
@Gigica: Merre jártál, és merre akarsz most menni?
@rgranc: Légy résen! :)
@gianni7: Szerintem éppen most zajlik az akkreditáció! :) Az optimizmusról sajnos nem tudok leszokni, ez az oka annak is, hogy szeretek Magyarországon élni. Persze kapok rendesen gyomrosokat (képletesen szólva persze :), de én már csak ilyen hülye vagyok! :)
@Snowqueen: Ez jó trükk, hasonló esetekben (pld. köszönés elmaradása, stb.) én is alkalmazom, elég meghökkentő!
Nemsokára futhatunk együtt! ;)
@Chipi: Hogy is van az a mondás? Nehéz a vén rókával megnyalatni a sót! ;)
Babarum: USA volt, Ír van tervben..
@Babarum meglepően sok riszt eszek itthon. Vettünk rizsfőzőt (10-15e Ft), és rizst ipari mennyiségben. Krumplit, tésztát alig eszem, kenyeret is csak mértékkel.
Babarum, zhaoman: nekem az amerikaikínai konyha hiányzik, de nagyon. A magyarkínai nem ugyanaz :-(
@Gigica: Hajrá!
@zhaoman: Igen, pont erre gondoltam, nagyon megszoktam én is. A rizsfőzőt mi itt megvettük és hazaküldtük postán. :)
:) Hát majdnem bedőltem a cikknek.
Hogy tervezitek egyébként (tervezitek-e egyáltalán): most már maradtok otthon, vagy ha lehet, akkor visszamentek Koreába?
Ööö… eltűnt a hozzászólásom, vagy most duplázok?
Csak az iránt érdeklődtem egyébként (ha nem Top Secret), hogy most már maradtok Magyarországon, vagy ha lehet, visszamentek Koreába? Esetleg máshova?
@Manka: Nem tudom miért nem fogadta el a hozzászólást automatikusan! :-o
A terv elég képlékeny, de én szeretnék tartósan otthon maradni. Persze ezt nem lehet előre tudni…
:DDDDDD hát én ezt elsőre megkajáltam.. rendesen elhittem hogy van ilyen tanfolyam.
Siralmas ez a jó magyar mentalitás
@Virgonc: Akkor ezt olvasd el, ez valós sztori! ;)
Nekem csak azzal van gondom, hogy máshol is vannak olyan dolgok, amik nem szimpatikusak, azokat mégsem említik soha.
Mintha külföld a csoda földje lenne és Mo. a lenne a kulturális-sokk.
Szerintem egy ismeretlen kultúrába beilleszkedni sokkal nehezebb, mint egy már ismertbe visszaszokni.
Ott van pl. Velence. Tavaly (amikor nem laktam 4 csillagos szállodában ott) és ugyebár lett volna egy eléggé fontos és gyors “elintézni valóm”, a barátnőm mondtam: a végén majd ugorj!
Én meg néztem rá, mint borjú az új kapura! Mi van???
Erre ő: miért, semmi gond nincs, pont olyan, mint Görögországban!
Én még mindig csak néztem. Hogyhogy pont olyan?!! Én még ott sem jártam!
Akkor elmagyarázta, hogy az illemhely hogy is mondjam….
Képtelen voltam használni! Nem ment!! Elmondani sem tudom, mekkora kínokat éltem át amíg végre a hazaúton megálltunk egy “normális benzinkútnál”. Ehhez képest Magyarországhoz visszaszokni egy pillanat műve! :)
@Nia: Egyetértek. WC-vel kapcsolatban pedig itt a véleményem. :)
Ha-ha-ha. Én ki sem tettem a lábam itthonról, mégis ugyanebben a cipőben járok. “Beilleszkedési gondjaim vannak.” De megtaláltam a megoldást a problémámra: Legfontosabb dolog, a pozitív gondolkodás. Minden rosszban van valami jó is szokták mondani, ezért az események során ezt próbálom szem előtt tartani.:-))
Én imádok Magyarországon élni, sokan hülyének tartanak emiatt, de már így maradok…
A külföldi munkavállalással is ugyan az a helyzet, mint a házassággal: aki nem házas az házas szeretne lenni, aki házas az meg a házasságon kívül szeretne lenni.