A mai napon több telefonhívást is kaptam, valamint interneten is többen megkerestek azzal a kérdéssel, hogy mi van most Koreában, mivel “Észak-Korea fell?tte az atomot”. Nos, mivel eléggé érintett vagyok a témában (Manócska még ott van…), illetve kint tartózkodásom alatt és azóta is figyeltem a koreai politikai történéseket, röviden összefoglalnám a helyzetet a saját meglátásom szerint.

Politikai helyzet a Koreai-félszigeten

Észak-Korea rendkívül elszigetelt ország, a nemzetközi politikai porondon számottev? államok közül Oroszország és Kína támogatását bírja egyedül. A Kínával való jó kapcsolat Észak-Korea létrejötte óta töretlen, közismert Kínának a  koreai háborúban játszott jelent?s szerepe is (egymillió kínait küldtek meghalni a háborúba). Az észak-koreai rezsim jól felfogott érdeke – különösen a Szovjetunió felbomlása óta – szoros kapcsolatokat ápolni Kínával, melyt?l igen nagymértékben függ gazdaságilag és politikailag egyaránt.
Az elszigeteltségnek köszönhet?en Észak-Korea kezében egyetlen tárgyalási alapot képez? adu van a nemzetközi közösséggel szemben, ez pedig nukleáris programja. A sztálinista vezetés hamar túltette magát azon, hogy az országban milliók halnak meg éhínség miatt, és sajnos már a nyugati újságok sem nagyon cikkeznek arról, hogy gyerekek halnak éhen. (Egy korábbi bejegyzésben található m?holdképen láthatóak az 1995-98 közötti éhínség során ásott feltételezett tömegsírok, abban az id?szakban mintegy kétmillió ember halt éhen. Fotókkal dokumentált tény egyébként, hogy a segélyszállítmányok egyenesen a katonai raktárakba kerülnek: Valamivel etetni kell a több mint egy milliós hadsereget – a tartalékosok száma kb. ötmillió…)
A Dél-Koreában jelenleg hatalmon lév? Lee Myung-bak és kormánya az el?z? két ciklus “sunshine” politikájával szemben keményebb hangot üt meg, és ragaszkodik a segélyek ellentételezéséhez, azaz csak akkor nyújt segélyt az északiaknak, ha teljesen leépítik atomprogramjukat és ellen?rizhet?vé teszik a segélyek elosztását. Japán, a másik nagy segélyez? ugyanezt az álláspontot képviseli. Ez természetesen nem tetszik Észak-Koreának, és megpróbál kedvez?bb pozícióba kerülni.

Nukleáris potenciál

Észak-Korea az els? földalatti atomrobbantást 2006 októberében hajtotta végre. A Kim Jong-il vezette rezsim ezt sikeresnek min?sítette, de a nemzetközi vélemények kétkedve fogadták, nem tudták kétséget kizáróan meger?síteni, hogy ténylegesen atomrobbantás történt-e. Észak-Korea jelenleg egy atomer?m?vel rendelkezik, az 5 MW-os yongbyoni reaktor eléggé elavult, plutóniumtermelésre egyre kevésbé alkalmas, már csak a f?t?rudak hiánya miatt is. Sokkal valószín?bb viszont az urániumdúsítás mint technológia. Bár  1998-ban Pakisztántól sikerült megszereznie a technológiát, az embargó miatt a hozzá való alkatrészeket nehezére esett beszerezni, de szakért?k szerint sikerülhetett megoldania ezt a problémát is.
Észak-Korea nukleáris programjához szervesen kapcsolódik a rakétaprogram, melynek keretén belül interkontinentális ballisztikus rakéta létrehozása a cél, amellyel elérhetik az USA területeit. Legutóbb, április elején – az észak-koreaiak által szintén sikeresnek mondott – rakétakísérletet hajtottak végre, melynek során a kil?tt rakéta mintegy 3200 kilométeres távot tett meg. Nemzetközi megfigyel?k ezt a kísérletet kudarcnak min?sítették, a számítások szerint a rakéta harmadik fokozata egyszer?en nem indult be. (Nem szívesen lennék a program vezet?jének helyében…) Elképzelhet? azonban, hogy hamarosan átlépnek ezeken a nehézségeken, és elérik a 10000 kilométeres határt, ami egy sikeres támadáshoz szükséges az USA ellen.

A legfrissebb fejlemények

Észak-Korea két nappal ezel?tt végrehajtotta második földalatti atomrobbantását, és ezzel egy id?ben rövid hatótávolságú rakétakísérletet is végzett. A bejegyzés címében említett rémhír e két hír összemosásából adódhat. Nem nézek televíziót, de el tudom képzelni, hogy a szenzációhajhász összefoglalók félreérthet?ek voltak néhány ember számára.
Az atomrobbantás hatására Dél-Korea, aki eddig megfigyel?ként volt jelen, csatlakozott a Tömegpusztító fegyverek elterjedését meggátló kezdeményezéshez (PSI), amit Észak-Korea hadüzenetként értelmezett, és magára nézve érvénytelennek tekinti az 1953-ban kötött t?zszüneti megállapodást. (A két ország formálisan hadban áll egymással, 1953-ban csak t?zszünetet kötöttek.)

Meddig megy el Észak-Korea?

A kérdés véleményem szerint nem az, hogy lesz-e háború, egy esetleges támadást ugyanis Kína nem támogathatna, Kína katonai és gazdasági segítsége nélkül pedig az elszigetelt ország teljességgel esélytelen az egész világgal szemben. A játszma a tárgyalási pozíciók javítása érdekében zajlik, az észak-koreai rezsim megpróbál egy olyan helyzetet kialakítani, amelyben számára kedvez?bb pozícióban nagyobb engedményeket csikarhat ki. Különösen érdekes ez a játszma annak fényében, hogy nem d?lt még el, ki lesz a “trónörökös” a súlyosan beteg Kim Jong-il halála után. Jelen helyzetben tiszta a kép, Kína egyik kezében szinte az összes adu, másik keze pedig az olajcsapon. Ha elzárná, a játszma gyorsan véget érne, de akkor elveszítené befolyását a Koreai félszigeten.