Nagy nap a mai. Végre tökéletesen eltaláltam az az arányokat, és a kukuval kifogástalan, igazi ragacsos koreai rizst sikerült készíteni. Az első próbálkozásokhoz képest igen nagy fejlődésen mentünk át. Most kicsit szakácsmesternek érzem magam. Első körben többet töltöttem a magyar ember számára igazán semmitmondó használati utasítás olvasgatásával, mint a rizskészítéssel. Naná, hiszen a kuku minden koreai háztartás nélkülözhetetlen terméke, nem láttam még olyan lakást, ahol ne lenne legalább egy. Az is előfordul, hogy evőeszköz és pohár még nincs (valós példa!), de kuku akkor is van! Szerintem a koreai gyerekek ezzel együtt nőnek fel, olyan mintha a kezelését már az anyaméhben megtanulták volna. Minek akkor használható útmutató? Nincs is, csak 3 oldalnyi használhatatlan rizsa (érteeed, rizsa!), melynek szó szerinti betartása első alkalommal a konyha eláztatását, a lakás páratartalmának kb. 5%-os növelését, és pépes állagú rizsmasszát eredményezett. Innen jutottam el a mai győzelemig.
Gyertek enni, rizs már van dögivel, kimchit hoz(z)atok! :)