Komoly dolog a nyelvtanulás. Rengeteg örömmel jár, főleg mikor az ember már képes arra, hogy megtegye az első önálló lépéseket, és az alapvető ismeretek birtokában eljut odáig, hogy megfogalmazza első önálló mondatait. Méginkább igaz ez, ha semmilyen háttere nincs az adott nyelvhez, nincs semmi közös pont eddigi nyelvi és kulturális ismereteivel, teljesen szűz területet fedez fel a nyelvtanulás által. Olyasmi érzés ez a pár első mondat, mint mikor az ember először érez rá igazán a tenyeresre, és a pörgetett labda végre pont oda pattan az asztalon, ahova azt szánta.

És persze ott van a mérleg másik serpenyőjében mindennek az ára. Munka után és közben is arra gondolsz, mikor fogsz vele foglalkozni, hogyan tudod beilleszteni a tanulást a napodba, miként ékeled be az autó-meló-autó-ágy szent négyesének vonulatába. Nem egyszerű. És mégis, azt kell mondjam, megéri. Az a kis győzelem, amikor elmondod hogyan hívnak és hány éves vagy, jócskán kárpótol érte. Több lettél.