Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt. Ez a kiselefánt a kerekdombi erd?ben nevelkedett. N?tt, növekedett a kiselefánt, és nagyon jól megismerte az erd?t, szép nagy elefánttá cseperedett. Mindenkit ismert az erd?ben, és mindent tudott róla, mindenki szerette.

Ugyanakkor egy másik erd?ben (nevezzük dombkereki erd?nek), kicsit arrébb, éldegélt néhány kismaci. Nagyon jól éltek, volt nekik málnás, szedegették a lépesmézet, boldogok voltak, nem zavarta ?ket senki.

Egyszer csak az elefántot áthelyezték a másik erd?be (öööö, ez nem meseelem, de ez most egy ilyen mese). Rögtön látta, hogy ez az erd? nem olyan, mint ahonnan ? jött. Meg is kezdte a munkát szorgalmasan. Csapásokat vágott keresztül-kasul, nem volt neki nehéz, hamar végzett vele.

Másnap mentek a macik a málnásba, és látják, hogy nincs többé málnás, hanem egy új ösvény van ott. Kérdezik az elefántot: – Elefánt! Miért tapostad le az erd?t? Mire az elefánt: – Ahonnan én jöttem, ott így van, és kész.

Az elefántot nem szeretik a dombkereki erd?ben…

Forrás: mindennapi management