Mikor általános iskolába jártam, több úton is haza tudtam menni. Villamossal, vagy busszal. Ha a buszt választottam, az kis kerül? volt, és hosszabb. Mégis, sokszor busszal mentem, mert az út túloldalán volt a trafik, ahol darabonként lehetett fruttit vásárolni. Már nem emlékszem mennyibe került, pár fillérért kapott az ember egyet. Ha a néni jókedv? volt, akkor még a színét is ki lehetett választani. Nem volt mindegy, mert bár mindegyiknek mennyei íze volt, azért megvoltak a favoritok. A frutti mint olyan, a rendszerváltás egyik áldozataként sajnos azóta elt?nt a süllyeszt?ben. Lehet, emiatt vagyok MAOAM-addikt? Ha nem fogom vissza magam, néha felszívok egy egész csíkot egyszerre.

A másik úton, a villamos felé volt egy másik trafik. Az volt a rágógumis bázis. A Donald rágó! Az mit tud! A kis papíron elolvasod a történetet, öt perc alatt hazaérsz, és már köpheted is ki, mert nincs íze. De milyen flash volt mikor bekaptad!