Mikor általános iskolába jártam, több úton is haza tudtam menni. Villamossal, vagy busszal. Ha a buszt választottam, az kis kerülő volt, és hosszabb. Mégis, sokszor busszal mentem, mert az út túloldalán volt a trafik, ahol darabonként lehetett fruttit vásárolni. Már nem emlékszem mennyibe került, pár fillérért kapott az ember egyet. Ha a néni jókedvű volt, akkor még a színét is ki lehetett választani. Nem volt mindegy, mert bár mindegyiknek mennyei íze volt, azért megvoltak a favoritok. A frutti mint olyan, a rendszerváltás egyik áldozataként sajnos azóta eltűnt a süllyesztőben. Lehet, emiatt vagyok MAOAM-addikt? Ha nem fogom vissza magam, néha felszívok egy egész csíkot egyszerre.

A másik úton, a villamos felé volt egy másik trafik. Az volt a rágógumis bázis. A Donald rágó! Az mit tud! A kis papíron elolvasod a történetet, öt perc alatt hazaérsz, és már köpheted is ki, mert nincs íze. De milyen flash volt mikor bekaptad!

Többnyire kapcsolódó bejegyzések:

1. netbogár
   Imádom a modern kort. Régen mi volt? Írtál levelet, két hét alatt oda is ért, addigra már igazán nem is volt...


2. ahogy azt Móricka elképzeli
   Tegnap este nagyon okosnak hittem magam mikor reggel hét órára beiktattuk a teniszt. Azt gondoltam milyen fasza hideg lesz még reggel,...


3. joghurt
   Van aki gyerekkorában szerette a kanalas orvosságot? Én igen! Kétféle volt, az egyik rózsaszín, azt egyenesen imádtam! Máig is azt mondja...