Mikor 2004. októberében ide költöztünk, megfigyeltem, hogy rengeteg errefelé a varjú. A mellettünk lévő focipálya, és az utána következő grund (azóta szerencsére kiderült, hogy egy hatalmas park, és nem sorház lesz a helyén) szinte feketéllett a varjaktól. Apám hívta fel a figyelmemet arra, hogy vannak itt dolmányos varjak is. Életemben akkor láttam először dolmányos varjút, azóta volt szerencsém őket megismerni, ugyanis imádják a környéket, rengeteg van itt belőlük.
Elkezdtem figyelni a varjakat, és rájöttem, hogy jelzik az évszakok váltakozását. Tavasszal a fekete, vetési varjak eltűnnek a környékről. Először nem tudtam elképzelni mi történhetett, de hamar észrevettem, hogy csak a fekete varjak tűntek el, a dolmányos varjak itt maradtak velünk. Itt voltak egész tavasszal és nyáron, a szarkákkal összefogva szórakoztattak és ijesztgettek az erkélykorláton üldögélve, vagy az ablakpárkányt kapargatva. A mai nap észrevettem, hogy visszajöttek a fekete vetési varjak, és ellepték a környéket. Már láttam ilyet, és most már tudom azt is, hogy mit jelent. Itt a tél. Visszavonhatatlanul.