Mivel számtalan amerikai filmben látható, biztosan megvan mindenkinek az a jelenet, amikor a főhős/szereplő kilép a munkahelyéről és összepakol. A jelenet kulcsa a KARTONDOBOZ, amelybe a képeket, tollakat, iratokat és egyéb dolgokat dobálják bele. Mikor először, gyerekként láttam, elgondolkoztatott a dolog. Miért pont kartondoboz? A magyar olyan nejlonszatyros, táskás nép lenne, az amerikai meg dobozos? Nem vesznek táskát? Nem kapnak sárga (sic!) Centrumos zacskót mikor vásárolnak? Ezek a kérdések a mai napig megválaszolatlanok maradtak számomra. Nem egy embert láttam távozni munkahelyéről, és egyiknek sem jutott eszébe kartondobozba pakolni a holmiját.Kipróbáltam milyen is egy ilyen hollywoodi stílusú távozás, úgysem sokszor adatik meg – normál körülmények között (az én értelmezésemben) – az embernek, hogy összepakolja a személyes holmiját a munkahelyén. Első lépésként kerestem egy erős kartondobozt. Nem volt egyszerű, volt mindenféle, de vagy túl nagy volt, vagy első ránézésre látszott, hogy szét fog esni. A filmekben egy dolog mindig kimaradt. Soha nem tudjuk meg, hogy a főhős hogyan, és főleg honnan szerzi a kartondobozt. Szerintem fontos momentum lenne, segítség az olyan kezdő kilépőknek mint például én. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a filmek másban is adósak maradnak. Öcsém 4-5 éves lehetett mikor megkérdezte tőlem, hogy a cowboyok a filmekben mikor és hol pisilnek. Szerencsére (?) napjaink filmjei már naturistább megközelítésben is megmutatják a hősöket, szerintem egyre kevesebb ilyen kérdés merül fel…) Miután túljutottam ezen az akadályon, már egyszerű dolgom volt. Nagyon gyorsan belepakoltam a holmijaimat, azt a keveset, ami volt, és távoztam. Tapasztalataimat a következőkben összegzem:
A doboz előnyös, mert gyorsan bele lehet zúdítani mindent, nem okoz problémát az elhelyezés, ha megfelelő a térfogat, és erős a karton.
A doboz szívás, mert nehéz megfelelő méretűt és erősségűt találni, mert nincs füle, és abszolút nem ergonomikus a szállítása.

Konklúzió: a doboz szívás.

A megoldás egyszerű. Kell csinálni egy bemutatófilmet az amcsiknak. Lehet két verzió, egy retró, ahol a főhős nagy, sárga centrumos zacskókba pakol, és egy másik, modern, ahol pedig a hajléktalanok által is előszeretettel használt zsinórfüles szatyorba, apám megnevezésével "kukás-zsákba". Majd ők választanak.