Ritkán járok templomba, hiszen én is valamiféle sekrestyésként nyomom a dolgos mindennapokban (bár néhányan hentesként és zöldségesként ismernek és emlegetnek :) Érdekes meglepetés ért, egy találkozó révén elvetődtem az egyik budai egységbe, és nagyon meglepődtem. Korábbi emlékeimben (olyan 2-3 éve) kihalt, sivár, üres épületként raktároztam el, ahonnan menekülni igyekeztem. Valami történt, és bár továbbra sem az álMOM, de egész kellemes, nyüzsgő kis hellyé változott. Ha röviden szeretnék véleményt mondani, Danielát kell idéznem: “Brávo”! Biztos ő is ezt mondaná! ;)