terápia

2007. április 23.3 hozzászólás

Kategória: blog

Gyerekkoromban nem bírtam buszon utazni, hányingerem volt, rosszul voltam tőle. Mindig azt mondták, hogy majd kinövöm, elmúlik. Igazán nem is kellett sokat várnom rá, egy agresszív terápia (kéthetes németországi nyaralás, állandó buszozással, 3 nagyobb, több száz kilométeres buszúttal) 11 éves koromban sikeresen kezelte a problémát.
Ez csak annak kapcsán jutott eszembe, hogy ma kétszer is majdnem összehánytam a buszt. Pedig jól indult a nap, sofőr (de még milyen!) vitt a bankba és a postára, ettem megint töltöttpaprikát, és a metrón láttam a koreai Horn Gyulát. Erre meg hányingerem van a buszon baszki.
Lehet, nem fogok végig pókerezni az úton, az talán segít…

3 hozzászólás a(z) “terápia” címû bejegyzéshez

  1. Livia szerint:

    Legalabb neked volt egy idoszak az eletedben, amikor nem volt ezzel problemad. En is gyerekkorom ota kuzkodok a buszos hanyingerrel, sot nekem autoban is jelentkezik. Nekem is mondogattak, hogy majd kinovom, nem tudom, talan meg nem nottem fel elegge.
    A koreai Horn Gyulan jot mosolyogtam, mert en is gyakran latom ismerosok, otthoni ismert emberek hasonmasait mindenfele “formaban”. Van egy ismerosom, akinek egy koreai, egy fekete es egy indiai masat is lattam mar. Nagyon vicces… :-)))

  2. Babarum szerint:

    Nagyon meglepődtem, állok a metrón, illetve inkább lógok a kapaszkodón, mikor oldalra nézek, és látom ott áll Horn Gyula, és újságot olvas! Meglepő élmény volt! A busszal és autóval kapcsolatban megoldás előre ülni, és csak előre, kifelé nézni. Azt mondják a problémás ismerősök, hogy ez bejön, szerencsére nem volt szükségem eddig kipróbálni, remélem nem is lesz…
    Minden hasonmást gyűjts össze, egyszerre hármukat fotózd le, és küldd el az ismerősödnek! Te állj középre közéjük! :)

  3. Livia szerint:

    :-))))) Igen, ez jo otlet, majd legkozelebb ha talalkozom egy hasonmassal, mindenkeppen elkerem az elerhetoseget egy jovobeni fotozas remenyeben. ;-))
    A kifele bambulas mar nekem is segitett, bar neha csak az a jo, ha csukott szemmel ulok, szinte mozdulatlanul…. :-) Habar nem panaszkodhatok, ma mar gyakran olvasni is tudok rovid ideig a buszon, szoval javulo tendenciat mutatok. :-)
    Ja, ha tudnad mennyire irigylem toled ezt a sok csokievest! :-)) En ha csak edessegre gondolok, maris hizok. Milyen igazsagtalan is az elet! Igy egyel kerlek helyettem is sok-sok finomsagot!!

Szólj hozzá!