Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt. Ez a kiselefánt a kerekdombi erdőben nevelkedett. Nőtt, növekedett a kiselefánt, és nagyon jól megismerte az erdőt, szép nagy elefánttá cseperedett. Mindenkit ismert az erdőben, és mindent tudott róla, mindenki szerette.

Ugyanakkor egy másik erdőben (nevezzük dombkereki erdőnek), kicsit arrébb, éldegélt néhány kismaci. Nagyon jól éltek, volt nekik málnás, szedegették a lépesmézet, boldogok voltak, nem zavarta őket senki.

Egyszer csak az elefántot áthelyezték a másik erdőbe (öööö, ez nem meseelem, de ez most egy ilyen mese). Rögtön látta, hogy ez az erdő nem olyan, mint ahonnan ő jött. Meg is kezdte a munkát szorgalmasan. Csapásokat vágott keresztül-kasul, nem volt neki nehéz, hamar végzett vele.

Másnap mentek a macik a málnásba, és látják, hogy nincs többé málnás, hanem egy új ösvény van ott. Kérdezik az elefántot: – Elefánt! Miért tapostad le az erdőt? Mire az elefánt: – Ahonnan én jöttem, ott így van, és kész.

Az elefántot nem szeretik a dombkereki erdőben…

Forrás: mindennapi management