Imádom a hétvégéket. Több okból is. Egyrészt hosszú éveken át meg voltam fosztva t?lük, másrészt így kiélhetem egyik szenvedélyemet, nevezzük egyszer?en “behagymázásnak”. Persze ez így csonka megfogalmazás, kiegészítésre szorul, hozzá kell tennem a “befokhagymázást” is. Mindkett? nagy mennyiségben történ? fogyasztást feltételez, melynek illatanyagai tartósan megmaradnak a szervezetben. Nem tudom ki és mikor döbbent rá arra, hogy micsoda élvezet ez a két cucc, de áldott legyen a neve! Receptjeim:

Hagyma

Alapból csak újhagymával játszunk. Egy újhagyma nagyjából három harapással végezhet? ki, tehát egy étkezés folyamán szükségünk lesz a teljes csomóra. A teheneknek való részt eltávolítjuk, csak a szárát fogyasztjuk. Szükséges hozzávalók: fehér kenyér, libazsír, szalonna, esetleg tepert? vagy kolbász. Teával öblítünk, utána desszert.

Fokhagyma

Két lehet?ségünk van. Az egyik, ha kedves segédünk fokhagymanyomóval szétnyomja a fokhagymákat, és bekeveri vajba. Ebben az esetben hagynunk kell összeérni az anyagot egy darabig. Utóbbi id?ben sajnos nincs segéd, így ez a lehet?ség kimarad. A másik, az egyszer? bedörzsöléses módszer, a pirítós mindkét oldalát addig dörzsöljük a fokhagymával, amíg már képtelen több anyagot felvenni. A maradék fokhagymacikket egészben vagy szétrágva lenyeljük. Egyszer?, egy oldalon történ? vajazással vagy zsírozással fejezzük be a m?veletet. Teával öblítünk, utána desszert.