Érdekesen alakul mostanában a gyümölcsök élete nálam. Hirtelen megérkeznek, sokan, és bekerülnek az űber-gyümölcstárolóba. Ennek köszönhetően nem rohadnak és nem nyomódnak meg. Türelmes ember lévén, én persze hagyom őket, elmélkedjenek csak nyugodtan. Az utóbbi időben van rá idejük, kicsit összemennek, azt hiszem az egyik alma be is társul a két szárított citromhoz.

A körte az egy másik kaszt. Olyan ízt állított elő magából a másfél hét alatt, hogy ma este az egész csapat elmélkedése véget ért. Jó dolog a filozófia. Elmélkednek, és minél bölcsebbek, annál jobb ízűek. Persze a hasam már megint kibaszottul fájni fog tőle, de kit érdekel?!