mindent tudni akarok! – régen így volt

2008. május 15.9 hozzászólás

Kategória: élet, tanulás, tech

Az életünk melyik szakaszában alakul ki a tudásvágy? Mitől lesz valaki kíváncsi, érdeklődő, az ismeretlen és az új megismerésére törekvő ember? Elegendő hozzá a neveltetés, a szülők, közeli rokonok példája? Esetleg már a génjeinkben előre kódolt lenne a tudásvágyunk?
Miért gondolom azt, hogy a mai fiatalokat sokkal kevésbé érdekli a környezetük, a körülöttük lévő világ? Csömörük lenne, túl sok az adat? Belefulladtak a rengeteg információba, a “dataszmogba”?
Nehéz kérdés, de van-e válasz?

9 hozzászólás a(z) “mindent tudni akarok! – régen így volt” címû bejegyzéshez

  1. teki szerint:

    > Az életünk melyik szakaszában alakul ki a tudásvágy?

    A gyerekeket elnezve ez alap.

    > Elegendő hozzá a neveltetés, a szülők, közeli rokonok példája?

    A kivancsisag megmaradasa sztem nagyban fugg a kornyezettol. (ami nem feltetlen jelenti azt, hogy egyszeruen megteremtheto egy kornyezet, amiben fennamarad)

    Nekem a kreativitassal kapcsolatban vannak hasonlo gondolataim:
    – a kreativ szohoz kapcsolodik egyfajta misztikum, a kivalasztottak sajatossaga, ami butasag. Szerintem a kulcs a csinalni vmit, ha vki csinal vmit es elvezi, abban elobb utobb valamilyen szinten “jo” lesz
    – a “jo”-val az a gond, hogy sokan azonnal akarnak jok lenni, s sokan feladjak ha nem tudnak maguknak megfelelni, feladni konnyu, de aki mar legalabb egyszer erezte, hogy sok szenvedes aran elerni valamit milyen erzes, az tudja, hogy a feladassal mitol fosztja meg magat
    – a mostani fiatalok szocialisan nagyon aktivak, s tomegesen kicsit nehezebb barmi “hasznosat” csinalni, cserebe az ido fut-szalad
    – erdekes iras alant
    – enis manapsag sokkal tobbet fogyasztok mint termelek, amit erzek, hogy nem az igazi, mert az egesz reszenek erzetet kelti, hisz sokmindenrol tudok, de mennyire resze az egesznek az amit elveve az egesz nem csokken?

    Ha azon morfondirozol hogy lehet ilyet esetleg a fiatalok szamara megteremteni, szerintem a legjobb pelda: http://www.ted.com/index.php/talks/view/id/233
    A kulcs valoban a kornyezet, de azt nem csak kitalalni kell, hanem elni, s a gyermekra akkor ragad a dolog (magyarul csak a gyermek kedveert kivancsinak lenni az nem muksz, siman atlat rajta).

    Erdekes iras:
    http://www.herecomeseverybody.org/2008/04/looking-for-the-mouse.html

    So how big is that surplus? So if you take Wikipedia as a kind of unit, all of Wikipedia, the whole project–every page, every edit, every talk page, every line of code, in every language that Wikipedia exists in–that represents something like the cumulation of 100 million hours of human thought. I worked this out with Martin Wattenberg at IBM; it’s a back-of-the-envelope calculation, but it’s the right order of magnitude, about 100 million hours of thought.

    And television watching? Two hundred billion hours, in the U.S. alone, every year. Put another way, now that we have a unit, that’s 2,000 Wikipedia projects a year spent watching television. Or put still another way, in the U.S., we spend 100 million hours every weekend, just watching the ads. This is a pretty big surplus. People asking, “Where do they find the time?” when they’re looking at things like Wikipedia don’t understand how tiny that entire project is, as a carve-out of this asset that’s finally being dragged into what Tim calls an architecture of participation.

  2. Babarum szerint:
    Igen, a gyerekeket elnézve alap, de sajnos egyre kevésbé. Egyre fiatalabb gyerekeket látok, akiket szinte semmi nem érdekel. És itt jön be a környezet mint tényező.

    A kivancsisag megmaradasa sztem nagyban fugg a kornyezettol. (ami nem feltetlen jelenti azt, hogy egyszeruen megteremtheto egy kornyezet, amiben fennamarad)

    Az érdeklődés, a tudásvágy kialakulásának illetve fenntartásának vonatkozásában én két veszélyt látok. Az egyik a minta hiánya, az ingerszegény környezet, a másik a túl sok adat, az információ-túlterheltség. Ijesztő, hogy manapság mennyi mindent próbálunk az iskolában a gyerekek fejébe tömni. Egyre többet, miközben sem processzor, sem memória upgrade-en nem esett át az emberiség. Mindemellett ezekre a gyerekekre ömlik az információ a televízióból, az Internetről, mindenhonnan. Sajnos szelektálni nem tanítjuk meg őket, ami már az értékrendek válságáról szól, de ez már megint más téma. A túl sok információtól csömöre is lehet, nem érdekli semmi.
    Nem szabad persze azért azt sem elfelejteni, hogy látunk azért példákat arra, hogy ingerszegény, sőt “tudásellenes” környezetből bukkannak elő érdeklődő, tanulni akaró emberek, az ellenséges, őket meg nem értő és elutasító közeg ellenére. Persze ez nagyon ritka, de ha van ilyen, az egy bizonyíték arra, hogy a tudásvágy nem csak a környezet tényezője. Vajon hány ilyen eset lenne még, ha ezek az emberek a saját közösségükben nem lennének nevetség és gúny tárgyai?
    A második cikkben (Looking for the mouse) szereplő gondolatmenet egy részével egyetértek, egy részével nem. Igen, szükséges a kreativitás, hogy valamit hozzátehess a dolgokhoz, és természetesen ezt szeretnéd megosztani másokkal. Szerencsére ebbe az irányba mozdulunk, a webes tartalmak is egyre személyre szabottabbak, egyre inkább a személyt szolgálják ki. Ahogy olvastam, ez lesz a web 3.0. Meglátjuk. Nem értek egyet viszont azzal a mentalitással, hogy termelni KELL. Ez tőlem teljesen idegen, az ilyen mondatoktól a hátamon égnek áll a szőr:

    Did you ever see that episode of Gilligan’s Island where they almost get off the island and then Gilligan messes up and then they don’t? I saw that one. I saw that one a lot when I was growing up. And every half-hour that I watched that was a half an hour I wasn’t posting at my blog or editing Wikipedia or contributing to a mailing list.

    Bár fontos a “termelés”, de azért fogyaszthassunk is már! :) A mai világban a termelés/fogyasztás mérlege mindig deficites. Annyi tartalom van, amit fogyaszthatsz, hogy még csak fel sem merül a pozitív egyenleg lehetősége. Ebbe bele kell nyugodni. Csak egy dolgot kell megtanulnunk: válogatni.

  3. teki szerint:

    > Ijesztő, hogy manapság mennyi mindent próbálunk az iskolában a gyerekek fejébe tömni.

    Itt kicsit lazabb a rencer, amit persze le is szolnak (hisz az otthoni rendszer egekbe van dicserve). Idealis esetben ugye szemelyre szabott oktatas kellene (kb errol szol a video amit linkeltem), de azt nehez megoldani a hagyomanys rendszerben.

    Ami nekem tetszett, az a lepcsozetesseg. Altalanos suli utan kemeny volt a kozepsuli, s azutan az egyetem megkemenyebb, es ez valahogy jol mukodott.
    A folyamatos terhelesnoveles keves mozgasteret hagy a temakban valo elmejedesben. Ha allandoan a tanulassal van elfoglalva a gyerek, mikor kerdez? A felfedezes, onallo gondolkodas bukik.
    Mikor aztan ugrik a terheles, lehet koncentraltan foglalkozni az anyaggal, s jobban tagul igy a kapacitas.

    Szerintem ilyen teren egyebkent nem lesz gond a fiatalokkal, sokkal komolyabb problema, hogy sokan nem kapnak eleg figyelmet szuloi oldalrol.

    > Bár fontos a “termelés”, de azért fogyaszthassunk is már! :)

    En a termeles oldalan allok :). A fogyasztas noveli a tudasanyagot, de a tapasztalatot nem potolja (s ez igaz minden teren, elettapasztalat, cangazas, hegymaszas, vitazas :).

  4. Babarum szerint:

    En a termeles oldalan allok :). A fogyasztas noveli a tudasanyagot, de a tapasztalatot nem potolja (s ez igaz minden teren, elettapasztalat, cangazas, hegymaszas, vitazas :).

    Talán a szappanoperás (lehet nem is az, nem ismerem a sorozatot) példa miatt nem kell magyaráznom, de nekem a fogyasztás aktív pihenést jelent, ami – természetesen szelektálva – feltétlenül szükséges a “termeléshez”. Alapvető, hogy én is a termelés pártján állok, de mértékkel.
    Vizsgáld a másik oldalról! Azt a rengeteg dolgot, amit “termelsz”, azt azért termeled, hogy más fogyassza nem? :) Képzeld el mi lenne, ha mindenki csak termelne, mert sajnálná az időt fogyasztani! Bár ki tudja, lehet ezért jött ki a HP az újrahasznosítható nyomtatópapírral? :)
  5. banya szerint:

    Emlékszel, mikor a kisszobába felszedtétek a linoleumot, hogy megkeressétek hogy hol az ördög, azaz a pokol??:-D:-D

  6. Babarum szerint:

    Volt ott még pár dolog, ez a linóleum-felszedés apróság volt! :)

  7. teki szerint:

    > Azt a rengeteg dolgot, amit “termelsz”, azt azért termeled, hogy más fogyassza nem? :)

    Szerintem nem :).

    Alkotni az alkotas elvezeteert erdemes. A vegeredmeny bonusz, s ha vkinek meg tetszik is, az +1 bonusz. En ellene vagyok az eredmeny orientalt hozzaallasnak, sokkal nagyobb minosegjavulas erheto el, ha az alkotas folyamatat finomitjuk, mintha a vegeredmenyben keresnenk a hibakat. Ez mar eleg meta, mert igazabol maga az alkotas folyamata az alkotas, a vegeredmeny meg vagy fogyaszthato vagy nem :).

    En pl. szeretek fotozni, de rajottem, hogy nem masoknak, hanem magamnak kell fotoznom. Masok segitenek a fejlodesben, de attol meg szerethetek egy kepet, mer masnak nem tetszik, de ez igy van a blogolassal is. Ha csak azt neznem allandoan hanyan olvassak, mar abbahagyhattam volna reg :), de jol esik, es ha csinalom csak fogok fejlodni.

  8. Babarum szerint:

    Alkotni az alkotas elvezeteert erdemes. A vegeredmeny bonusz, s ha vkinek meg tetszik is, az +1 bonusz. En ellene vagyok az eredmeny orientalt hozzaallasnak, sokkal nagyobb minosegjavulas erheto el, ha az alkotas folyamatat finomitjuk, mintha a vegeredmenyben keresnenk a hibakat. Ez mar eleg meta, mert igazabol maga az alkotas folyamata az alkotas, a vegeredmeny meg vagy fogyaszthato vagy nem :).

    Egyértelmű, hogy az alkotás élvezetéért alkotsz. De mi az alkotás élvezete valójában? Szerintem akkor teljes ez az érzés, mikor készen vagy vele, megvan a végeredmény, az alkotás, a cselekvésed célja. Ha ez nem lenne, akkor az alkotás öröme sem lenne meg. Ha egy fotót mindig csak a kattintásig csinálnál meg, de utána még csak az LCD-n sem nézhetnéd meg, nemhogy a monitoron, vagy akár kinyomtatva, keretben, csinálnád-e? Nem valószínű. Mert a végeredményre szükséged van. És ha más nem is, TE fogyasztod. “Termeltél”, azaz alkottál, de élvezni is fogod ennek gyümölcsét.
  9. teki szerint:

    > cselekvésed célja

    A cselekvesem celja, hogy jobb kepeket tudjak csinalni.

    > Ha ez nem lenne, akkor az alkotás öröme sem lenne meg.

    A kepek visszajelzesek eme fejlodesrol.

    > Ha egy fotót mindig csak a kattintásig csinálnál meg, de utána még csak az LCD-n sem nézhetnéd meg, nemhogy a monitoron, vagy akár kinyomtatva, keretben, csinálnád-e?

    Kepeim 80-90%-a kukaban kot ki, megsem erzem feleslegesnek elkeszitesuket. Ez az arany javulni fog termeszetesen, errol szol a tanulas.

    > de élvezni is fogod ennek gyümölcsét

    Szerintem a ket dolgot kette lehet valasztani. A kepek elvezetet es az elkeszites elvezetet.

    Mikor feldolgozom a kepeket (amit meg lehet tekinteni a keszites reszenek) meg a technika dominal, mi sikerul jol, hogyan lehet meg igy ugy javitani, vagy miert nem.

    A kepeket a tartalmukert szeretem es nezegetem, olyankor nem az elkeszitesre gondolok.

    Erdemes is szetvalasztani a ket dolgot, mert ket kulonbozo elmenyt nyujt.

Szólj hozzá!