ha már kutyákról van szó… In Memoriam Ali

2008. február 20.4 hozzászólás

Kategória: blog

Aladárt a véletlen hozta, ott ült az országút közepén, valaki kitette, ki sem tudtam kerülni. Akkora sem volt mint a két öklöm. Mikor hazavittem és megetettem két szelet parizerrel meg egy befőttesüveg tetejébe öntött madártejjel, a kétszeresére dagadt, és eldőlt, járni is alig bírt. Körülbelül négy hetes lehetett.
Hamar, és ésszel tanult, hamar ő lett a rendfenntartó a lakásban, a két macskát nagyon ügyesen kordában tartotta. Még vezényszót is tanítottam neki, a “büntesd!” utasításra egy pillanat alatt helyre rakta a macskákat ha szükséges volt. Persze imádták egymást, de mégiscsak ő volt a falkavezér.
Életemben vele gyalogoltam a legtöbbet, gyakran akár fél napot is elsétálgattunk.
7 évet élt. Nagyon sokat jelentett nekem, nem tudom kapok-e valaha még kutyától ennyi örömöt és szeretetet.

4 hozzászólás a(z) “ha már kutyákról van szó… In Memoriam Ali” címû bejegyzéshez

  1. […] blog post: ha már kutyákról van szó… In Memoriam Ali http://babarum.hu/2008/02/20/ha-mar-kutyakrol-van-szo-in-memoriam-ali/ « előző | Babarum — 2008. 02. 20. […]

  2. Mefi szerint:

    Aranyos. Nekem egy németjuhász kutyusom volt, akit nagyon szerettem, őt két éves korában kellett elaltatnunk. Viszont itthagyott két gyönyörű kölyköt. :)

  3. joci szerint:

    Alumínium lapradiátor, Alumínium lapradiátor, Alumínium lapradiátor, Alumínium lapradiátor.
    Márga…

  4. Babarum szerint:

    Mefi: Kutyakölykök bejönnek, komoly rombolásra képesek.
    Mikor először hagytam egyedül Alit, leszedte a nadrágomat a fogasról, és beleáztatta a vizébe, apró cafatokra tépett egy egész csomag papírzsebkendőt és egyenletesen szétszórta a szobában, széttépett egy térképet, és szétrágta a méregdrága futócipőmet.
    Se előtte, se utána soha nem csinált ilyet. Egyszerűen bosszút állt. :)

    Joci: azt íííííri, hogy hegyre fel, hegyről le! Rázkódj, hencseregj! Zöcöszöd!

Szólj hozzá!