2008/38. hét best of

2008. szeptember 23.13 hozzászólás

Kategória: ajánló, blog

Az elmúlt héten az alábbi bejegyzéseket olvastátok a legtöbbet:

  1. Újabb képek Észak-Koreáról – Ebben a témában korábban ezt is szerettétek.
  2. Dae Jang-geum – Nem gondoltam volna, hogy ez a sorozat ennyire népszerű Magyarországon, sok találat volt/van keresőkből.
  3. AlkoholPista – Bambuszlikőr-teszt Rilakkumával.

Legfurcsább keresőszó(k): “pina fasz segg baszás nézettség enni esküvő” (Ez egy string, egy hét alatt négyszer sikerült…)

Ezentúl lesz ilyen is. Nem keddenként, hanem minden hétfőn. ;)

13 hozzászólás a(z) “2008/38. hét best of” címû bejegyzéshez

  1. Nia szerint:

    Szociológia szempontból mi ebből a tanulság?

    1. szeretünk képeket nézegetni
    2. szeretünk főzni
    3. szeretünk inni

    :D

    (A plussz keresőszavakhoz inkább nem fűznék semmit.)

  2. Babarum szerint:

    Én elgondolkoztam azon, hogy miként rakhatta össze ezeket a szavakat. Lehet, hogy egy olyan esküvői bulit keresett, ahol evés közben dugnak és azt nézik? Nem tudom…

  3. Nia szerint:

    :D Nagyon jó meglátás! Valószínűleg így lehetett! :)

  4. namhanman szerint:

    Ahogy mondod, megdöbbentően népszerű itthon a Jewel in the palace, hozzáteszem, leginkább azok számára, akik ebben látják a kitörés lehetőségét a dél-amerikai szappanoperák gettójából.

    Én a magam részéről maradnék az egészestés koreai filmeknél:)

  5. Babarum szerint:

    Szerintem sorozatokban simán felveszik a versenyt a dél-amerikaiakkal, és felül is múlják őket. Nem sokat láttam, de eddigi tapasztalatom alapján mindenképpen.
    Magyarul beszélő/feliratos koreai film sajnos nincs túl sok, nem nagyon ismerik az emberek. Talán Kim Ki-Duk filmjei a legismertebbek Magyarországon. Érdekes, hogy Koreában nem túl népszerű…

  6. Nia szerint:

    És mi van azokkal (mint én), akik nem néznek dél-amerikai sorozatot?
    Vagyis semmilyen gettóból nem akarok kitörtni. :)

    Mielőtt más megválaszolná helyettem: egyszerűen élvezem a sorozat hangulatát, és igen még a női-férfi zárt világ bemutatásást is.
    Amúgy szerintem attól, hogy valakik egy sorozatot (bármilyen sorozatot) kedvel, nem azt jelenti, hogy az egészestés filmeket nem tudja megemészteni. A sorozatoknak is van jó tulajdonsága (és biztos vagyok benne, hogy még az általánosan leszólandó dél-amerikai sorozatok nagy többségének is, hiszen bizonyítottan népszerűek. :) )

  7. namhanman szerint:

    Babarum: a dél-amerikai sorozatokat igazán nem nehéz felülmúlni. Ha külsőségeiben igényesebb is (díszlet, jelmez), formanyelvi eszközeiben ugyanolyan primitív, mint ahogy műfajilag sem tér el (jelen esetben: történelmi közegbe helyezett melodráma).

    Kim Ki-dukkal kapcsolatban maximálisan igazad van, de hogy kevés dél-koreai film lenne elérhető itthon, annak megcáfolására mutatnék neked is listát: http://asiafan.freeblog.hu/files/asiandvdhu.htm
    (tedd még hozzá az R-pointot is, ami annyira új megjelenés, hogy még ezen az igen teljes listán sem szerepel).

    namhanman utolsó blogbejegyzése: Koreai nyelvkönyv magyarul!

  8. Babarum szerint:
    Én nem nézem le a dél-amerikai sorozatokat, hiszen üzleti sikerek (És ha a szart el tudod adni…). Ráadásul nem csak Magyarországon.
    Az már más dolog, hogy mi az érték benne. Sajnos a tömegfogyasztásban nem ez a tényező dominál…
    A lista stimmel. Két okból tennék kifogást. :)
    Az első: Véleményem szerint ahhoz, hogy a koreai filmek ismertek legyenek Magyarországon, a TV-ben és a mozikban kellene vetíteni őket. Még soha nem láttam a tékák felé rohanó, ezt a listát a kezükben lobogtató embereket. :)
    A második: A koreai filmek nagy része, ahogy látom 2007-es és 2008-as megjelenésű. Ezekről lemaradtam itt Koreában, de jó tudni, hogy ilyen sokat léptünk előre!
  9. namhanman szerint:

    1) Jogos. Ezért ismerik a legtöbben Kim Ki-duk nevét.

    2) Abszolúte örvendetes a tendencia, de sajnos nem mindig a legnívósabb darabokat importálják.

    Amúgy remek a blogod!

  10. Nia szerint:

    Érdekes olvasni titeket.
    És valahol nagyon elszomorít.

    Furának tartom, hogy csak azért, mert valami valakinek nem tetszik, minden ami hasonló közegben vagy stílusban készült, máris egy kalap alá kerül és lenézendő.
    Vannak primitív történetek. Vannak történetek, amik nem primitívek csak annyira el vannak nyújtva, hogy kb. 20 részen át tart 1 sütemény elfogyasztása. Azonkívül vannak primitív nyelvezetek. IS.

    Persze nem értek a filmekhez és ezért, valószínűleg bölcsebb lenne nem megszólalnom.

    Mégis elmondanék egy történetet. A nagymamám már nagyon idős volt és nagyon, nagyon beteg. Iszonyú kínokat élt át. Hiába kértük, hogy legalább tv-t nézzen, ne csak a sötétben üljön a téli estéken, ő elhárította. Szomorú volt látni, hogy már semmiben sem talál örömet, de nem mutatja, hogy ezzel se bántson senkit.

    … És akkor véletlenül belenézett egy dél-amerikai sorozatba. Onnantól kezdve minden nap azt várta. És nevetett! Újra nevetetett és egész nap mosolygós volt, mert történt valami, ami akkor és ott hatással volt rá. Pozitív hatással.
    Lehet, hogy egy művészfilmrajongó filmkritikus egy szerencsétlen gettóélvezetnek tartaná… de ő arra a pár órára jól szórakozott.
    És nekem a nagymamám boldog percei soha nem lesznek gettópillanatok, sem szar okozta pillanatok.

    Soha nem lesz számomra művészet valami csak azért, mert nagyon menő dolog felmagasztalni és soha nem nézek le valamit csak azért, mert nem kell hozzá 3 diploma, hogy megértse több százezer ember.

    Láttam én már fél millió Ft-ért eladott képet, amin abszolút semmi sem volt és mégis minden műkritikus orrabukott tőle. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet más a véleményünk, csupán azt, hogy mások véleményét nem szabad lenézni, mert mi azt hisszük csakis mi értünk hozzá… vagy mert Fantasztikus Pista, a nagy kritikus ezt írta.

    Az emberek szükséglete ugyanis soha nem lesz egyforma. Nem kell szélsőségesnek és kizárólagosnak lenni. Ismerni kell(ene) az IS fogalmát is.

    :)

  11. Babarum szerint:
    @namhanman: Köszi! :) No igen, venni (a forgalmazók) mindig azt fogják, amin úgy gondolják, hogy sokat kaszálhatnak! :)
    @Nia: Azt hittem félreértettél, de az én hibám. :) Én ugyanezt szerettem volna kifejezni, kicsit másképpen. Nagyra tartom őket, mert olcsón csinálnak széles közönségnek megfelelő produkciót. És bár én nem nézem (általában kevés sorozatot nézek, itt Koreában fertőződtem meg egy kicsit…), tudom, hogy milliók tapadnak rá, és várják a következő részt.
    Mikor azt írtam, hogy “Sajnos a tömegfogyasztásban nem ez a tényező dominál…”, az félreérthető volt, én nem bánom, ha szinte csak dél-amerikai sorozat megy a TV-ben, hiszen igenis menjen az, amire a nézők vevők, amit szeretnek, várnak. A gond ott van szerintem, hogy ez nagy felelősség, ugyanis egyre több ember egyre több időt tölt a képernyő előtt, így értékrendjüket nagyrészt az ott látottak alakítják. Úgy gondolom nem mindig pozitív irányba…
  12. Nia szerint:

    Egyetértek veled. :)
    Természetesen értem, hogy tulajdonképpen mire értettétek a primitívséget és azt is, hogy nem ezektől a sorozatoktól fog szellemileg magasabb szintre lépni a néző. :)
    Egyszerűen csak ezekben a sorozatokban is vannak jók és érdekesek.
    Sajnos a médiából kifolyó összes téma valamilyen szinten alakítja az embert és az értékrendjét. (Nekem sokkal sokkolóbb egy-egy főzőműsor főműsoridőben.)
    A sorozatfüggőség pedig… hát igen, az egy másik hosszú téma.

    :)

  13. Babarum szerint:

    A főzőműsorokat most ne is említsd, a Dae Jang-Geum miatt érzékeny vagyok a témára! :)
    Bár be kell vallanom, mostanában inkább a pulzusmérésre kapom fel a vizet. ;)

    A sorozatfüggőség pedig nem vészes dolog. ;)

Szólj hozzá!