tempora mutantur

2008. október 5.2 hozzászólás

Kategória: élet, blog, Korea, wtf

Ha valaki azt mondja nekem néhány éve, hogy órákat fogok utazni azért, hogy megnézzek egy néptánc előadást, furcsán néztem volna rá.
Nos, ma oda-vissza négy órát utaztam, hogy megnézzem egy magyar néptánc-csoport félórás előadását.

Úgy tűnik, hogy csak elég messzire kell menni, és egy idő múlva már mindent szeret az ember, ami magyar. Lehetséges, hogy amikorra hazaköltözünk, addigra már a pacalt is meg fogom enni?


Többnyire kapcsolódó bejegyzések:

  1. Berlin
    El kellene menni Berlinbe. Utoljára 1988-ban jártam ott. Ültünk a Weltzeituhr mellett, és zabáltuk a Tobler csokit. Jó hely volt. Vajon...

  2. Takács úr megvette élete első tökéletes kütyüjét
    A kütyüvásárlás szertartás. Ennek megfelelően mielőtt vásárlásba fognék, alaposan utánajárok a paramétereknek, nem sajnálom az időt és az energiát a legjobb...

  3. elcseszett hétvége
    Nem volt túl szerencsés ez a hétvége, a Dae Jang Geum Theme Park nem ott van, ahol gondoltuk, Gyeongjuban végig szakadt...

2 hozzászólás a(z) “tempora mutantur” címû bejegyzéshez

  1. Snowqueen szerint:

    Hö,szerintem a pacalt akkor sem fogod szeretni,de azon kívül mindent:-)

  2. Babarum szerint:

    Naja, olvasok itt blogokat, ahol lefotózzák a reggelire vásárolt kakaóscsigát, irkálnak mindenféle túróval készült finomságokról…
    Én meg úgy érzem magam, mint mikor 4 évig vegetáriánus voltam. Mikor abbahagytam, bár azonnal képtelen voltam, de egy idő múlva mindent zabáltam, ami hús! :)

Szólj hozzá!