Ha valaki azt mondja nekem néhány éve, hogy órákat fogok utazni azért, hogy megnézzek egy néptánc előadást, furcsán néztem volna rá.
Nos, ma oda-vissza négy órát utaztam, hogy megnézzem egy magyar néptánc-csoport félórás előadását.

Úgy tűnik, hogy csak elég messzire kell menni, és egy idő múlva már mindent szeret az ember, ami magyar. Lehetséges, hogy amikorra hazaköltözünk, addigra már a pacalt is meg fogom enni?

Többnyire kapcsolódó bejegyzések:

1. a blog új ruhája
   Átöltöztünk. Már csak magyar dátum és szöveg kell. Lesz majd az is valamikor. Talán. Zslötyi! Mégsem a rajzos verziót választottam. Még...


2. MAOAM
   Mikor általános iskolába jártam, több úton is haza tudtam menni. Villamossal, vagy busszal. Ha a buszt választottam, az kis kerülő volt,...


3. “És akkor az Andrásnak teljesen lerepült a feje, de nem halt meg.”
   Bátorkodom ezzel a Bizottság idézettel jelentkezni, mintegy bizonyítva, hogy bár nagyon úgy tűnik, de a blog nem halt meg. Csak úgy...