ilyen tréningen sem voltam még

2008. november 25.5 hozzászólás

Kategória: élet, fun

Már eleve azt sem értettem, hogyan lehet egy ilyen drága és bonyolult tréninget egy általános iskolai tanterembe vinni, ahol ráadásul nem is székek, hanem mozdíthatatlan, összecsavarozott iskolapadok vannak. Végül belenyugodtam, valahol mégiscsak spórolni kell, és hibát is csak az nem követ el, aki nem dolgozik. Eléggé felemás érzésekkel ültem be a padba, aztán hozzá is kezdtünk. A bevezető után meglepve tapasztaltam, hogy megjelenik a főnököm, és vendégtrénerként mutatkozik be. Az már biztos volt, hogy ez a meglepetések napja lesz.

Az oktató belecsapott a lecsóba, rögtön az elején egy hihetetlenül unalmas Powerpoint bemutatóval kezdett, tele mindenféle átláthatatlan grafikonokkal és ábrákkal. Borzalmasan elálmosodtam, nagyokat sóhajtottam, hogy valamivel több oxigén jusson az agyamba, de nem segített, éppen hogy kibírtam az első szünetig. A szünetben a főnököm próbált jópofizni a résztvevőkkel, több-kevesebb sikerrel, én valahogy nem tudtam élvezni a szituációt, próbáltam feléleszteni magam. Rövid szünet után folytatódott az oktatás, most a “vendégtréner” vette át a szót. Ha azt mondtam, hogy az előző prezi unalmas, akkor ez az előadás volt maga a pokol.

Hatalmas Excel táblák ezernyi cellával, benne alig látható adatokkal, ráadásul az adatokat nem magyarázta, hanem csak felolvasta őket szépen sorban. Újból erősen küzdenem kellett az elalvás ellen, néha le-lecsukódott a szemem. A második táblázat harmadik soránál tartottunk, amikor megszólalt a Hang. Valami iszonyatosan hangos, fülsértően visító hangot képzeljetek el. Néhány résztvevővel kérdően összenéztünk, hogy mi ez, majd gyorsan kapcsoltunk, hogy a tűzriasztó. A “vendégtréner” viszont nyugisan tartotta tovább az előadását, csak éppen megemelte kicsit a hangját.

Közben kintről a folyosóról behallatszott a gyerekek zsibongása és tolakodása, ahogy futnak kifelé az épületből, de a képzés csak ment tovább. Néhányan már igencsak elkezdtek feszengeni, az egyik “padtársam” közbe is szólt, hogy valószínűleg tűz van, de keményen helyre lett utasítva. Most már én is egyre feszültebb lettem, nem is feltétlenül a tűz miatt – hiszen valószínűleg csak egy gyakorlat – de a vijjogás elviselhetetlenül idegesítő volt. Az táblázat ötödik soránál aztán nem bírtam tovább, felálltam, kimentem és…

…lenyomtam az ébresztőórát. Már 16 perce üvöltött, kicsit hosszú álom volt. A lent hangoskodó gyerekek zaja már fel se tűnt.

5 hozzászólás a(z) “ilyen tréningen sem voltam még” címû bejegyzéshez

  1. Chipi szerint:

    A megjelenik a főnöködnél már tuti volt a dolog:)

  2. Babarum szerint:

    Csalni nem ér! :P
    Micsoda etikátlan felhasználása ez a bennfentes információknak!? ;)

  3. Livia szerint:

    En meg rogton azon kezdtem zavartan gondolkodni, vajon mirol maradtam le, hogy nem tudom, neked fonokod is van… Szornyu, en elsore mindent elhiszek… :)

    Livia utolsó blogbejegyzése: Élet máshol…

  4. Babarum szerint:

    Vigyázni kell! Mondjuk sokan bedőltek a hoteles sztorinál is! :)

Szólj hozzá!