minek néznek minket?

2007. október 14.3 hozzászólás

Kategória: blog

Ma délután elmentünk sétálni egyet, meleg volt, sokat gyalogoltunk, így a parkban pihentünk egy kicsit. Ültünk egy padon, nézelÅ‘dtünk, vonultak elÅ‘ttünk a családok, párok. Nagy valószínűséggel kevés külföldi üldögél arrafelé, mert általános attrakció voltunk, szinte cirkuszban éreztem magam, csak nem a nézÅ‘téren, hanem a porondon.
Éppen a következÅ‘ család érkezett, a két kislány elÅ‘reszaladt. Futottak, futottak, majd hirtelen belekerültünk a perifériás látómezejükbe, amitÅ‘l automatikusan blokkolt a lábuk. Megálltak, elkezdtek minket bámulni, majd a nagyobbik magához vonta a kisebbiket, és oktatóan magyarázta: Látod, amerikaiak! Ezt mégsem hagyhattam annyiban, nehogy már leamerikaizzanak, ezért koreaiul visszaszóltam neki: Nem, nem amerikaiak vagyunk, hanem magyarok! A kislányban kimehetett a biztosíték, mert a kishugát magával cibálva azonnal rohant vissza a szüleihez, már messzirÅ‘l kiabálva: anya, apa! Itt egy amerikai, és koreaiul beszél!
RémisztÅ‘ek lehetünk.

3 hozzászólás a(z) “minek néznek minket?” címû bejegyzéshez

  1. meNtha szerint:

    hehe, ez azért durva :D

  2. Chipi szerint:

    Vagy ennyire rosszul beszélsz koreaiul :)

  3. Babarum szerint:

    meNtha: jahm, de a még durvábbat már le sem írtam: Felszálltunk a buszra, ott ült egy kisgyerek az anyjával. Bámul nagyon, de mikor ránézünk, elkezd sírni. Elfordulunk, les tovább. Visszafordulunk, ránézünk, megint görbül a szája, és már apukát kellett telefonon hívni. :)
    Chipi: ez még nem az a kategória, ahol megértési problémák lehetnének, ezt a beszélgetést már egy évvel ezelőtt is minden gond nélkül lefolytattam volna. A gond szerintem pont ez volt, túl jól sikerülhetett a párbeszéd, azért ijedt meg! :)

Szólj hozzá!