sorozatok: mellékhatás

2008. december 30.20 hozzászólás

Kategória: élet, film

A sorozatok egyetlen kellemetlen mellékhatása számomra az, hogy bizonyos szereplők (a színész) beleégnek az agyamba. Amikor egy másik filmben sőt akár másik sorozatban találkozom velük, az elsőként látott karaktert látom bennük, és egy darabig nem nagyon tudom hová tenni őket.
Nehéz dolog. Neked is?

20 hozzászólás a(z) “sorozatok: mellékhatás” címû bejegyzéshez

  1. ragcsi szerint:

    En is meglepodtem mikor T-Bag-nek ket keze volt a Transporter 3-ban.

  2. Mefi szerint:

    Nekem ezzel filmeknél annyira nem szokott gondom lenni, bár nagyon színészfüggő a dolog.

    Viszont sorozatoknál már inkább. Pl. a War at Home apukáját egyszerűen nem tudtam beilleszteni a Prison Breakben játszott zsaruszerepbe.

  3. Babarum szerint:

    @ragcsi: Eheh, abból csak előzetest láttam, de már annyi is elég volt, hogy ez nekem is feltűnjön! :)

    @Mefi: Nekem a filmeknél is furcsa, főleg ha nem jelentős a szerep, azaz nincs idő arra, hogy kialakuljon egy másik karakter a fejemben. Most néztem a 16 Blocks című filmet, abban szerepel Angel Batista őrmester. :)
    War at Home nem ismerem, az milyen jellegű? Neked bejött?

  4. Füles szerint:

    abszolút nem – enyhe arcvakságom van, a legnagyobb színészeket ismerem csak fel. még a saját kollégáimat sem (3 év után), ha másmilyen a hajuk, vagy hirtelen másik irodában ülnek. sokszor nem tudok követni bonyolult, több szálon játszódó filmeket, mert képtelen vagyok megjegyezni, hogy ki kicsoda.

  5. Nia szerint:

    Nálam előfordul. Régen ugyebár volt a Derrick, azon nőttem fel. Derricknek volt egy társ. Na, az is megöregedett azóta, de akkor is ha meglátom a Derrick jut az eszembe.

    Viszont nem rég volt egy sorozat (apácákkal), amivel az egyik főszereplő volt. Először nagyon zavart.
    Végül csak annyit mondhatok, le a kalappal a színészi teljesítménye elÅ‘tt, mert teljesen megváltoztatta az “arcából kiindulva”, emlékeimet.

  6. Euthymia szerint:

    Szia, nekem inkább a szinkronhangokkal van így. Fura, ha máshogy szólalnak meg a filmekben…Mel Gibson-t mikor elÅ‘ször hallottam saját hangján szólni, teljesen elképedtem, hogy nem Dörner György-ként szólalt meg :)
    Szép napokat!

  7. mimke szerint:

    Fúú, nekem nem is ez, hanem ma is filóztam egy csomót, hogy szegény Dexter, ki kellett nyírnia a bátyját, nem is értem, hogy bírta…Aztán filozofáltam egy sort, hogy most Dexter szegény az életem része, álmodtam, vagy csak többet kellett volna aludni három óránál….

  8. Babarum szerint:

    @Füles: Huhh, ez nem lehet valami kellemes! Nagyapám volt ilyen, mindig dohogott is, hogy nem tudja követni ezeket a sorozatokat! :)
    Érdekes volt, mert neki nagyon jó volt a memóriája, csak az arcokkal volt baja.

    @Nia: Derrick társa Harry. LOL, még mindig itt visszhangzik a fülemben: “Harry, tapadj rá!” :)
    Apácás Derrick? Az jó lehetett! ;)
    Melyik az a sorozat egyébként?

    @Euthymia: Ez is érdekes, bár kevésbé vettem észre. Általában igyekszem mindent az eredeti nyelven nézni. Emlékszem egyszer nagyon furcsa volt, mert a 24 című sorozat egyik évadját kivételesen magyarul néztük. Nehezen szoktam meg a hangokat! :)

    @mimke: Hehe, igaz, néha bele tud ragadni az ember a sorozatokba, főleg ha sokat néz belőle egyszerre. Mivel pedig általában ezt az ember éjjel követi el, álmodik is néha róla rendesen! :)
    A Dexter harmadik évadját nézzük éppen, kb. a felénél járunk.
    Nekem elég mulatságos, mert az egyik főszereplő, Miguel Prado teljesen úgy néz ki, de még a gesztusai is teljesen olyanok, mint az egyik volt főnököm!

  9. mimke szerint:

    Ja, az elsÅ‘ évadban aki sorozatgyilkosnak adja ki magát a barátnÅ‘m pasijára hasonlít. Az azért ijesztÅ‘ egy kicsit….

  10. Mebarak szerint:

    Hm :) Érdekes, nálam nincs ilyen probléma. Bár, ha meglátnám Jockeyt ( a Dallasból) másban, akkor nem tudnám én sem hova tenni :D

  11. Euthumia szerint:

    @Mebarak: hihi pedig van pár film, amiben játszott :) ilyen az otthon is játszott Jeannie, a háziszellem.

    @Babarum: otthon régen csak szinkronizált filmek mentek a tévében :), ezért égett belém a jó kis magyar szinkron, nagyon jók szerintem a magyar színészek szinkronizálásban (régen jók voltak)
    Kívánok vidámságot, egészséget az új 365 napra :)

  12. Nia szerint:

    :) Az említett sorozatban nincs bűnügy, egy német kisváros életét mutatja be, az kolostor új vezetÅ‘ apácája és a polgármester “fÅ‘szereplésével”.

    Egyszerű, nyugis, kedves, kis, német sorozat. Tudom ajánlani, ha valaki kikapcsolódásra vágyik.
    Olyan szinten “nyugis”, hogy még apukám is rákapott. Amíg véget nem ért a reggeli epizód, ha lehetett, nem ment dolgozni. :D

    Talán nem kell mondanom, hogy “Harry” a polgármester. :)

    A film címe: “Te szent Ég!” – és a netrÅ‘l letölthetÅ‘. ;)

  13. Babarum szerint:

    @mimke: A barátnőd látta a sorozatot?

    @Mebarak: Kicsi az esélye! :)

    @Euthymia: Némelyik szinkron tényleg nagyon jó ma is, viszont ma már megteheti az ember, hogy választ. Néha még jól sikerült szinkron esetén is érdemes!

    @Nia: Megkönnyebbültem, durva lenne, ha Harry lett volna a vezető apáca! Akkor talán még apukád sem kapott volna rá! ;)

  14. Nia szerint:

    Á, ma már inkább az lenne a normális. :P

    Gondolj be! Egy film, ahol az apáca nÅ‘, a polgármester férfi… nagyon kirekesztÅ‘ érzést kelthet az emberekben. :)))

  15. Babarum szerint:

    @Nia: Na igen. Meggondolandó! :)
    Nem ide tartozik, de erről jutott eszembe: Olvastam nemrég egy nagyon érdekes cikket. Biztosan emlékeztek még Salman Rushdie költőre és a Sátáni versek című kötete utáni fatvára.
    Az írás a húszéves évforduló kapcsán egy érdekes kérdést feszeget, írója elgondolkozik a társadalom liberalizmusáról. Amikor a kötet 1988-ban megjelent, az összes demokratikus államban elítélték az iszlám közösség reakcióját, és az író pártjára álltak.
    A jelenkori helyzet: Manapság, ugyanezekben az államokban már meg sem engednek jelenni egy könyvet ha csak egy apró esélye is van annak, hogy az iszlám világban bárki is sértően értelmezheti azt.
    A kérdés a következÅ‘: Kevésbé vagyunk liberálisak, vagy csak félünk? Elgondolkoztató, és szerintem bÅ‘ven vannak magyarországi párhuzamok is…

  16. Nia szerint:

    Tényleg nagyon érdekes gondolatsor!

    Erre még nem is gondoltam, pedig tulajdonképpen nagyon kézenfekvő. Igen, mindenképpen megjelent a félelem és a konfliktuskerülés.

    Viszont így mégsem azt érik el, hogy elfogadóbbak legyünk, hanem azt, hogy senki ne merje elmondani a saját igazságát, kritikáját (ha már szólás- és véleményszabadság van).
    Sőt, amiről nem tájékoztatnak minket, arról nem szoktunk tudni (mivel tényleg nem tudunk róla).

    Tulajdonképpen – költÅ‘i kérdés – ezzel a fajta hozzállással csak nem megint a stucc egyfajta különös, fején homokot viselÅ‘ dugdosódásának gyakorlása lesz megszokottabb? :)

    Bocsi, elgondolkodtam. :)

    Összegzés: mindig is megmondták, hogy miről mit gondolj. Ez soha nem lesz másként. Max. a szinkronhagok és filmek.

  17. gianni7 szerint:

    A többiek még mennek is, de a Jóbarátok karaktereit sehogy sem tudom elvonatkoztatni a sorozattól. Mindegy, hogy később akár mozifilmben is tűnnek fel, nem megy, ráadásul a megszokott szinkronhangjuk nélkül inkább meg sem nézem.
    Amit még nem tudok megszokni, pedig edzem magam egy ideje: a bollywoodi (indiai) filmekben mindig van 4-5 zenés betétdal, és itt minden playback-ről megy, híres és ismert playback-énekesek számaira tátognak a színészek. De hogy egy film alatt 4-5 különböző énekhangon fakadjon dalra egy színész, az még mindig képes sokkolni :D

  18. Babarum szerint:

    @Nia: Van azért ebben szerintem egyfajta hamis liberalizmus is, aminek a félelem a táptalaja.

    @gianni7: A Jóbarátokból csak televízióban, elvétve láttam részeket (egy elvetemült barátom most nézte végig az összes évadot!), és mégis hasonlóan érzek, mint te, bármelyik színészt lássam is más produkcióban. Bele sem merek gondolni, mi lenne ha rendesen végignéztem volna pár évadot!
    Az indiai betétdalokkal kapcsolatban pedig ne zavarjon a 4-5 hang, úgyis a tiéd a hatodik! Csak meg ne vágd magad! ;)

  19. Chipi szerint:

    Épp most tolom a jóbarátokat, részben gépen, részben tvben (ott előrébb járnak, igyekszem behozni a lemaradást:) úgy mindent összevetve láthattam kb 5 évadot a 10 ből. Imádom, egyes szereplőkért egyenesen odavagyok, ennek ellenére nem hiszem, hogy gondot jelentene bármelyiküket másik filmben nézni. Nekem valahogy a környezet, a hely, a többi szereplő és a szituációk együtt alakítják ki a figurákat, ha kivesszük az egyiket, és átrakjuk egy teljesen más filmbe, akkor ő egy másik karakter lesz, és el tudok vonatkoztatni a másik filmtől.

    Nálam kicsit fordítva van, én nem a színészt kötöm egy fix szerephez, hanem a szerepet kapcsolom egy színészhez. Pl sose bírtam nézni azokat, ahol az eredeti mozifilm után készült egy olyan sorozat (vagy folytatás), ahol kicserélték a eredeti színészt egy másikra – nekem onnatól kezdve “ez nem az igazi, hanem valami ál” érzésem volt.

  20. Babarum szerint:

    @Chipi: Ezek szerint te is elvetemült vagy! :)
    A példa, amit felhoztál, teljesen igaz, fordított esetben, színészcsere esetén én is nagyon nehezen tudom elfogadni egy sorozat hitelességét. Hosszútávon hozzászokik ugyan az ember (pld. Barátok közt ;) , de nincs olyan sok ennyire hosszú sorozat. Esetleg a Jóbarátok! :P

Szólj hozzá!