Az autóval (a neve Limó) nemrégen átestünk a t?zkeresztségen, most megérkezett az els? bírság is. Nem, nem gyorshajtás, az itt szinte lehetetlen, nagyon s?r?n, néhol néhány száz méterenként kamerák vannak mindenfelé, fekv?rend?rt pedig még oda is telepítenek, ahová álmodban sem gondolnád. Egyszer?en csak tilosban parkoltam.
Arra még nem jöttem rá, hogy hogyan is sikerült ilyet tennem, ugyanis közel-távol semmilyen tiltó tábla nem látható, arról nem is beszélve, hogy olyan helyen álltam meg, ahol soha nincs szabad (eddigi véleményem szerint parkoló-) hely, mindig tele van autókkal. Persze ez annyira nem mérvadó ebben az országban, ahol a buszsávokban is mindenütt parkoló autók állnak. Ez a buszokat természetesen nem zavarja, a legritkábban közlekednek a sávjukban, nincs rá szükségük.
Ma megint arra jártam, alaposan körülnéztem, tényleg nincs sehol semmilyen tiltó tábla, leléptem a távolságot, az út is elég széles. Álltam csak ott, aztán két, az üzlete el?tt dohányzó ajosi-t megkérdeztem, hogy lehet-e itt parkolni. Egyszerre válaszoltak, az egyik azt mondta igen, a másik azt, hogy nem. Na erre varrjatok gombot. Elkezdtek vitatkozni, de inkább elköszöntem. Siettem a koreai órámra, ami amúgy meg elmaradt.
Magát a büntetést igen hamar megkaptuk, a képre kattintva látható, hogy nem gyalogos mikulások pakolgatnak csomagokat, egyszer?en lefotóznak az autóból, aztán már postázzák is. Az egészben a legvidámabb a büntet?cédulán mosolygó kis logó.