gyerekkori csemegéim – te miket ettél?
Euthymia blogján olvastam gyermekkori kedvenc ételeiről, valamint a felhívást minden olvasója számára, hogy ossza meg hasonló listáját. Örömmel veszek részt benne, hiszen a jó dolgokra mindig jó visszagondolni.
Érdekes, hogy bár a gyerekkor emlékei közül sok mindennek nyoma vész, a kedvenc ételekre mégis örökké emlékszik az ember, soha nem felejti el őket. Rengeteg “kedvenc” ételem volt gyermekkoromban, ebben a listában természetesen csak azok szerepelnek, amelyek az adott korszakra voltak jellemzőek, és “gyerekspecifikusak”.
Azok számára, akik jobban – akár személyesen is – ismernek, nem lesz meglepő, hogy a felsorolt termékek között igen sok lesz az édesség. Akik pedig erről az oldalamról nem ismertek, azok most megtudhatják, hogy mennyire édesszájú vagyok. :)
- tejpor, presszóban fillérekért vásárolva, számolatlanul felszippantva
- limó italpor, kizárólag por formában fogyasztva
- kása (kb. fél tubus sűrített tejkrém, öt-hat evőkanál kristálycukor, 0,5 dl. kávé)
- sparhet platniján pirított kenyér
- kolbászos rizs (!)
- fagylalttölcsér, fagyizóból a töröttek elkórincsálása, ha nem kaptunk többet, két forintért 10-15 darab vásárlása
- édes likőrök utolsó cseppjeinek kiszippantása a pohárból (szülői engedéllyel persze)
- nagymama által piros pöttyös bögrében kikevert szerencsi kakaó (cicás!)
- hagymás zsíroskenyér
- Frutti, 20 fillérért darabonként vásárolva a trafikban, legjobb a piros
- Donald rágó, 5 forintért a trafikból, iskolából hazafelé (mire hazaértem 5 perc múlva, már nem volt íze, de kárpótolt az első pár perc és a képregény)
- kakasos zizi papírzacskóban, színenként szétválogatva és benyomva
- lángos a sarki sütőtől, a közepén mindenféle alakzatokat kirágva
- “zsemlebuci”, zsömletésztából készült, zsemle formájú és ízű kenyér (azóta sem ettem olyat…)
- gumicumi és “cigirágó”, minden vásárláskor kosárba csempészve
A lista természetesen nem teljes, és fenntartom a jogot folyamatos bővítésére. :)
Ha elolvastad ezt a bejegyzést, ne fogd vissza magad, a saját blogodon vagy akár itt a kommentek között írd le, hogy te mit szerettél enni gyermekkorodban! Ha saját blogon írsz róla, ne felejtsd el megosztani velünk a linket! Köszönöm!
Szia, nagyon jó, köszi a listát! És csendben megjegyzem, a tölcséres korszakom nem múlt el!! Erről meg eszembe jut, hogy mennyi mindent hagytam ki, pl a gyógyszertári ostyalapot és a tortához való ostyát is. Bár ez utóbbi továbbra is rendszeres étkezési kiegészítő, ha otthon vagyok :)
Szép napot!
Euthymia utolsó blogbejegyzése: A végén még világhír lesz ebből…
Mesesajt,
Pékségből vett kifli vajjal,
Tojás sárgája cukorral,
Tejföl kakaóval cukorral,
Sűrített tej tisztán,
tejpor cukorral,
limó italpor üvegből :),
Sport szelet,
Frutti,
Pisztácia marcipán (házi készítésű),
Cigi rágó,
pálcikás LEÓ fagyi, Vaníliás.
turbórágó, savanyú rágó, robbanócukorka
Mi a C vitamin leveléből ettük úgy ki a bogyókat, hogy valami formát adjanak :)
mimke utolsó blogbejegyzése: Ha nincs elég időd, sürítsd be:)
@Euthymia: A tölcsér még mindig az egyik legfontosabb tényező számomra annak kiválasztásában, hogy hol veszek fagyit! :) A gyógyszertári ostya az egyik barátom kedvence volt, engem annyira nem fogott meg, ő függő volt. :)
@KoAn: Ahh, a tojássárga cukorral, az nekem is megvolt, de nem túl gyakran, csak akkor ha édesanyám sütött, vagy madártejet csinált. :)
@Skully: A robbanócukorra emlékszem, hatalmas hype volt, aztán be is tiltották és csak évek múlva lehetett újra kapni Magyarországon, mindenki külföldről hozta be. :)
@mimke: LOL, fotókat nem csináltatok? Nagyon tetszik az ötlet! :)
Hát, akkoriban még csak filmes gép volt ugye ;) Most meg nem tudom, hogy lehet e még kapni azt a fajta C vitamint..De az egész olyan volt mint a pötyi..A legviccesebb az volt, hogy egyszer én, egyszer a bátyám vett belőle, és ha ügyes voltál, akkor végül az a forma lett, amit te szerettél volna, ha nem, akkor olyan amilyet bátyó :D
pont most vettem robbanós cukorkás csoki-nyalókát, remek! De jókat mosolygok ezeken a hozzászólásokon :)
pirosmogyorós.
sparheten sült hajában krumpli kacsazsírral, vagy disznótoros piroszsírral.
A pirosmogyorós nekem még most is standard, viszont ilyen kacsazsíros balhét nem ettem, nagyon bejöhet! :)
Nézzük csak, miket toltam magamba, amikor még kicsi voltam:
– csemege uborkát és céklát, üvegszámra, olvasás mellé
– sűrített tejet!
– kockacukrot (szép nagyokat, kb 8-10 darabot egyszerre, az kényelmesen elfért a kezemben)
– képen látható italporokat szintén előszeretettel nyalogattam :)
– ha jött a nagymamám, mindig telerakta a hűtőt túrórudival, nyami
– zöld, szögletes sportszelet (2ft)
– focis rágót, amitől totál lila lett még az ember szájpadlása is
– persze donald rágó is rengeteg fogyott, volt is sok sok papír utána
– robbanós cukorka bejövős volt, főleg ha sokat pakoltam be egyszerre :)
– vaniliás cukrot papírtasakból
– tojássárgája cukorral kikeverve
– mignomot nagyon sokat :)
– fagyit általában dupla tölcsérbe kértem, a másodikat utána elrágcsálni
meg ami még kimaradt: rizsescsoki, bocicsoki, cigirágó, zizi, leó, frutti, de már így is többet ismételtem az eddigiek közül :)
Durva, hogy mennyi édességet ettem, és ehhez képest milyen pici és vékony voltam :)
Mesesajt, túrórudi, körtebefőtt, vajaskifli, kakaó és a betűs-állatos kis szerencsi csokik, ezekről tanultam meg öt éves koromra írni-olvasni
Az a durva, hogy szerintem mást nem is ettem meg. Pl. 17 kiloval mentem iskolába, a min. 21 helyett…
mimke, ez a c-vitaminos vicces :)
bttn utolsó blogbejegyzése: A 25. fejezet
@Chipi: Csemegeuborka és cékla? Csak úgy magában? Kemény! Én a céklát még most sem bírom megenni, a csemegeuborka viszont zsíros/vajas kenyér mellé nagyon üt! Kockacukorból 8-10 darab az a kezedben volt akkor igaz, nem a szádban? :)
A focis rágót nem ismerem, annak milyen íze volt?
A sok édesség és a vékonyság nekem is megvolt, milyen kár hogy ezt ki lehet nőni! ;)
@bttn: A körtebefőtt érdekes, miért pont körte, hogyan lettél addikt?
A szerencsi csokik nekem is megvoltak, bár akkor már túl öreg lettem volna olvasni tanulni. ;) Jó volt még a váras sorozat is!
17 kilóval? Az szép. Emlékszem iskolás koromban én is injekciókat kaptam, hogy egyek. Régi szép idők… ;)
én szivesen kapnék egy injekciót, hogy ne egyek :))) Hát valahogy az evés az amivel sosem volt gondom :S
@mimke: LOL! Azért elég komoly győzelmeid vannak a témában! :)
Az más kérdés, de mennyivel egyszerűbb lett volna egy szurival elintézni ;))
tutti-frutti (alap), bocicsoki, sportszelet, télifagyi, tejpor (nem zsíros hanem sovány!), golyórágó majd donald, végül türkce turbórágó és a vaníliás krémtúró pwnzolt, ellenben a túrókrém valahogy sosem jött be :I
A vaníliás krémtúró az nagyon bejön még most is! Kivéve ha mazsolás, mert a mazsolát ki nem állhatom.
Melyik túrókrémre gondolsz? A Gervais? Amelyiknek az alján ilyen lekvárszerű gyümölcstrutyi van? Az sokáig nekem sem volt szimpi, aztán egyszer kipróbáltam rendesen összekeverve és azóta tetszik! :)
Nagymama körtebefőttje :) ez volt szimpatikus.
A túrókrém alól meg először kiettem a lekvárt és utána a túrókrémet, vagy a lekvárt egyszerűen otthagytam, de sose voltam hajlandó összekeverni. Ó, és a rózsaszínű! epres túróhab vagy mi, na azt bármikor megettem :)
Én szerencsére megúsztam a szurit, bár pálcika-kislány voltam. Tényleg annyira kevés dolgot voltam hajlandó megenni, hogy otthon örültek neki, ha egyáltalán ettem valamit.
bttn utolsó blogbejegyzése: A 25. fejezet
bttn, akkor nem tudod, mithagytál ki, mert összekeverve nagyon finom :)
Baba, pedig a mazsolás volt a jó :) És ne mondd, hogy nem ismerted a foci rágót. A sima golyórágónál jóval nagyobb volt, fehér lapok között fekete vonalak voltak, és hosszú csíkba voltak összefűzve, hasonlóan az ugyanakkor kapható gyümölcsös (narancs, citrom, meg egyéb) rágókhoz.
bttn: az szerintem a túróhab amire te gondolsz! Én a citromosat imádtam, abban nem is volt lekvár :)
@bttn: A nagyi kajáinak varázsa utolérhetetlen, ez tény.
Ahogyan Chipi is mondja, összekeverve az igazi! Én sem ettem úgy sokáig, mert undorítónak tartottam (tejbegríz dettó, azt sem kevertem, de azt még most sem), de egyszer rászántam magam, és megkóstoltam. Az volt a fordulópont! :)
“Pálcika-kislány” – ezen jót nevettem! :)
Szinte senki nem tudja, de édesanyám és nagymamám fedőkkel cintányérozva énekeltek, hogy egyek valamit. :)
@Chipi: Ugyanaz az íze mindkettőnek, tudom, mert ha mazsolásat kaptam valahol, akkor azt kiköpködtem! :) Nem szeretem a mazsolát, hányingerem van tőle és szédülök. Ha jól emlékszem ennek az előzménye egy egykori hatalmas mazsolazabálás volt! :)
A focirágó valamiért nem ugrik be, kerestem képet róla a neten, de nem leltem. :(
@mimke: A túróhab a lekváros? Most összezavarodtam. A mazsolás típusú az a túrókrém, és a lekváros aljú lenne a túróhab? De akkor mi az, amiről bttn beszél?
de volt az a meggyes, csersznyés hab is, ami olyan nagyon finom volt, a túrósakhoz nem értek, mert azt nem nagyon szeretem, de azok a meggyes az nagyon finom volt!!
És a negrós rágó??? az valami frenetikus volt és fekete :) :) :)
De jókat olvastam itt :) Mind, mind nagyon jó!!
Volt a krémtúró és a túróhab, a túróhab volt a lekvárosaljú, de volt belőle lekvármentes verzió is….Bár most elbizonytalanodtam..Lehet, hogy csak a lekvármentes volt túróhab?
Az biztos, hogy ugyanolyan sobozban voltak!
Nalam a suvegcukorka is siman csuszott, meg mindenfele szerencsi csoki, varas, betus, mesefiguras, melodiaszelet, melbakocka…stb, mivel a csalad ott dolgozott. :)
tejpor, suritett tej, sot abbol volt csokis is, az meg finomabb volt! mesesajt? nekem az is bejott, leginkabb a boltbol hazafele jovet, a friss kenyer hejaval csuszott. Mire hazaertem a kenyer fele mar csak belbol allt. :)
Meg a citrom hab, az joghurt alapu volt ha jol remlik egyebkent, nem turos. Mateszalkai zacskos kakao, szigoruan fertotlenitoszagu zacskobol lehetett meginni. Meg friss kifli belet kivajva, turorudit beletuszkolva a kifli belsejebe, az volt a legfinobb. Hej de megennem, de nalunk se rudi se kifli..:(
@Euthymia: Megfogtál! Úgy látszik rágók terén én leragadtam a Donald rágóguminál és a gömbrágónál! Negrós rágó? A Chipi focis rágója után ez a második, amit nem ismerek (vagy csak nem emlékszem?). Még szégyenben maradok itt… :)
@mimke: Ugyanez a bizonytalanság mérgezi az én lelkemet is! :)
@krisz: A süvegcukor nálunk nem volt gyakori vendég, annál inkább a krumplicukor! Azt édesanyám is nagyon szerette, és ugye minden szentnek maga felé hajlik a keze… :)
A friss kenyér héja, nos igen, az nálam is áldozatul esik, egészen a mai napig. Korábban írtam is egy hozzászólásban valahol, hogy bármelyik pékhez megyek, mindegyik úgy adja ide a kenyeret, hogy belerág, és ezt csak otthon veszi észre Manócska és persze én is! ;)
A túrórudi-hotdog az valami iszonyatosan jó ötlet! Hogy nekem hogy nem jutott az eszembe! :) Sajnos itt sincs se kifli, se rudi, de otthon kipróbálom!
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mimke nemrég sütött kiflit!
Puszedli, krumplicukor, törökméz, bocskorszíj
gl utolsó blogbejegyzése: Saci és a szűrőke
Téli fagyi, francia drazsé. Egyébként Medvével nem ismerjük egymást gyerekkorunk óta. Micivel értek egyet.
Érdekes, a puszedlit felnőttkoromra szerettem meg. A bocskorszíj az micsoda?
Babarum: fekete, mentolos gumicukor, bucsuba mér lehet kapni néha, de ma már nagyon összeszáradva adják.
@Skully: Az nem a medvecukor, amiről beszélsz? Az lenne a bocskorszíj?
Lehet, hogy úgy is hivják, de gyerekkoromban csak bocskorszijnak hívtuk. Ánizsos fekete ragacs feltekerve.
Azaz! Sokan nagyon nem szerették, én elrágcsáltam.
Most megtanultam a – talán – rendes nevét. :)
Akkor én is belevágok, bár már nagyon sok minden le lett írva. Bizony az én zsenge gyerekkorom meghatározó gasztronómiai élménye volt a körte befőtt, ez jutott az először eszembe, amikor rántott húst ettünk. Illetve bármilyen befőtt a rántott húshoz. Hmmm… már már tilos, mert még a levegőtől is hízok. :D
Aztán ugye nálam is bejátszott a tejpornyalogatás, limó italpor, vajas kenyér körtével/almával, tutti-frutti, tejkaramella, diannás cukorka (nagyon ritkán), donald rágó (nyami), kodzsek-nyalóka (nem tudom, hogyan kell írni).. bár én inkább a kis kerek nyalókát szerettem, aminek a közepén virágok voltak és édes-savanyú volt (nyami), ropi.. sok ropi, tojássárgája cukorral (mennyei!), robbanós cukorka (ez milyen nagy dolog volt!), negró cukor (bár mindig a felénél jöttem rá, hogy nem is szeretem, így a savanyú cukorka győzött), üres tölcsér (nálam… naná, hogy nálam is ;) és vajaskifli for ever!
A sütőben kibírhatatlanul hosszan héjában sült krumpli, amit utána le kell takarni konyharuhával, hogy a krumpliból kipárolgó gőzben megpuhuljon a héja (vagyis újabb várakozás)… majd egyenként lehúzni a héját és vajdarabokkal betermelni. Ez is mennyei! :)
(de libazsírral sem lehet utolsó, ahogy fentebb olvastam)
Aztán nézzük csak… kakaóba tördelt háztartási keksz. :) Na, és maga a kakaó! Igazi tejből, igazi cukorral és igazi kakaóporral… és sokszor utána a drága édesapám a tűzhelyet suvickolta, mert a tej kifutott. :D
Valami miatt akkoriban nagyon népszerű volt a tartár mártás. Tartár mártás rántott húshoz, tartár mártás rántott karfiolhoz, tartár mártás rántott patiszonhoz. :)
Albert keksz, nagyon ritkán, mert az finomabb volt.
Tócsni sokszor, vagy krumplis lepény (szigorúan nagymama fajta) és rizses hús. Az szinte minden héten (hmm.. nem is ettem már vagy 15 éve).
Ez milyen fura, én azokat a dolgokat, amiket itt felsoroltok, szinte a mai napig eszem :) :)
Tartár mártást pl a jó kis rántott halhoz mindig kell enni, mert az ad hozzá valami pluszt ;)
A kojak nyalóka nekem annyira nem jött be, ha már nyalóka, akkor már inkább a kör alakú virágos, vagy a vásárokon ma is kapható kakasos nyalóka! Azt hiszem a kakasos nyalókát Kowy említette nekem IRC-en, hogy kimaradt a listájából.
A háztartási keksz, háhh! Rengeteg módon lehet pusztítani!
A tartármártásban majonéz van, a majonéz nem szeret engem, én sem őt, így ritkán találkozunk! Emlékszem viszont, egyszer egy étteremben tatárbifszteket ettünk, és a pincér a két tatárt két tartárnak számolta. Több, mint negyvenszeres különbség árban.
Tócsni! Az egyik legjobb kaja! Minden csodás, ami foghagymás! :) Hetek óta azzal nyaggatom Manócskát, hogy csináljon nekem tócsnit. Most a hétvégén csinált, 15 év alatt először (érdekes, hogy nekem is pont 15 év… :). De úgy látom tetszett neki a dolog, ebből rendszer lesz! :)
Euthymia: Teljesen igazad van. Ma az éttermekben rántott halhoz adnak tartár mártás, viszont csak ahhoz!
Nagyon régen nem volt ilyen. Folyton tartár mártást ettünk, mert az úgy volt szokás. Ma már nem hinném, hogy lenne akár egyetlen étterem is, ahol a “bécsi” szelethez automatikusan hoznának neked tartár mártást. :))
Körtebefőtt, cseresznyebefőtt, stb …. hmm… bevallom tördelmesen, hogy előfordult ezek hiányában, hogy a nagymamám sárgabaracklekvárja landolt a rántott hús mellé… Bár abból mindig vita volt, mert ezt már a család többi tagja is túlzásnak tartotta. :)
Hozzá tartozik, hogy ez a fajta sárgabaracklekvár nem az, amit a boltban lehet kapni. Tehát nagyon hasonlít a befőttre, csak rendesen szétfőtt benne a gyümölcs, sűrű volt, de édesnek nem volt édesebb. ;) (Most csak azt próbáltam elmagyarázni, hogy nem dzsemet ettem, hanem valamiféle sűrűbb befőttet. :DDD)
Amúgy persze a fentebbi ételekből most is lehetne szinte mindet enni (főleg, ha kapható még) … de ebben az az érdekes, hogy nem tesszük (legalábbis én). Nem fogok kakaót főzni, hanem készítek egy cappuccinót és nem fogok bele kekszet tördelni, inkább megeszek egy gesztenyés croissant. :) (ez a házt. keksz száműzetésének igaz története :D)
Erről jut eszembe! Bundás kenyér igazi citromos teával! Hmmm….. (ma már ilyet sem eszek, mert akkor az egész lakás egész napra olajszagú lesz és a villamoson is mindenki engem fog szagolni :D, a diéta undok fenyegetése miatt pedig alapból lapát, még a cukros-citromos tea is, arról nem is beszélve, hogy a “zöld tea” a menő :DD)
Ja, és limonádé utazáshoz (apukám hajnali ügyködésének eredményeként), nagyobb családi eseményeken traubisoda (amit bár megint lehet kapni, engem már senki nem térít el a kólától).
A citromos-cukros teát már “ovis teának” hívjuk, ha valahol ilyet iszunk. :)
És eszembe jutott még valami: táplálásomra mindenfélét kitalált nagymamán, pl. vajon sütött párizsit is. A rántott húshoz meg én is mindig befőtett ettem, mert savanyúságot nem voltam hajlandó, illetve ha zavart a szaga, ki is mentem a konyhából…
Mimke, a túrós édességeken is töröm a fejem: a vaníliás és családja a krémtúró, a lekváros aljú a túrókrém, az epres/citromos pedig a túróhab. Szerintem. Gordiuszi ez a csomó…
Narancsos italpor, granulátum, fémdobozból, mi volt a neve, vajon…?
Megint én, elnézést, de a legfontosabb, legkedvencebb maradt ki: a csokis perec! Ezért különösen fájt, hogy amikor ötévesen szanatóriumban voltam két hétig, akkor a hétvégi látogatás után a nővérek az ebéd utáni alvás alatt begyűjtötték a gyerekeknek hozott nasikat, és meg volt belőlük oldva az uzsonna. Az én csokis perecemből is, igen. :( Trauma.
@Nia: Olyan baracklekvárt, amilyet édesanyám csinált, azóta sem ettem, azt képes voltam magában enni, kiskanállal. Érdekes ez a befőtt dolog, húsokhoz el sem tudom képzelni, pedig szeretem, de együtt nem tudom megenni.
Én szoktam kakaót csinálni, nem olyan sok idő, befektetésnek tekintem. :) Háztartási keksz az most nincs. :(
BUNDÁS KENYÉR! Vitáink egyik leggyakoribb tárgya, ugyanis büdös, sütögetni kell, és Manócska nem szereti. Szó szerint zsarolnom kell, hogy megkapjam az adagomat. :)
A tea az nálunk standard, napi három litert simán megiszunk télen-nyáron. Természetesen jó cukrosan és erősen, a másfél liter teába 3 filter és 20 teáskanál cukor megy bele. És a tea csakis fekete lehet! :)
@bttn: Ovis tea :) Ez tetszik! (A Manócska ovijában szörpös tea volt a menő.)
A krém-túró-krém-hab kérdést szerintem megnyugtatóan lezártad, én ezt a verziót fogadnám el. :)
A csokis pereces kórházi történet nagyon szomorú, átérzem. Én ugyanígy jártam a “bombótával” (meggybefőtt). 5 éves koromban kivették a mandulámat, és mivel a műtét után egy-két napig nehezen nyeltem, szétosztották a befőttemet. Nem esett jól, szerintem soha nem felejtem el…
bttn, ezt én is el tudom fogadni túrókrém ügyben :) Amúgy mi menzateának hívjuk az “ovisteát”
Mellesleg, ha az én gyerekemnek osztogatnák szét a kajáját, akkor komoly hisztit levágnék…Nem csoda, ha ez sziven ütött titeket.
mimke utolsó blogbejegyzése: Gotcha!!
Ezek szerint túrókrém ügyben bttn javaslatát fogadtuk el! Jegyzőkönyvezve! :)
Nia, a mamám rendszeresen csinál bundás kenyeret (IMÁDOM :D), ha megkérem – jó sok tojással, nem csak dísznek van rajta :)
Kakaó szintén menő, azt nagyon finomat tudok csinálni. Ha sietek, akkor csak mézet rakok bele, de ha ráérősen, akkor megy bele egy kupaknyi rum is, tejszín a tetejére, és arra még fahéj – ISTENI :)
Baba, majd ha legközelebb talizunk, akkor viszek neked sárgabaracklekvárt, és értékelheted :)
Btw nálunk a bölcsiben volt mindig tea, arra tisztán emlékszem, a szokásos szocos üvegpohárban :)
@Babarum: nálatok kapni robbanósat? Itt most fedeztem fel csokis nyalókát, ami robbanós is egyben! Remek :)
@Nia: hihi, én máshoz is szoktam enni tartárt :) :) (pirul)
És bundás kenyeret mi sem eszünk, mert a lakásban utána hetekig leng az “illata”. Pedig, úgy szeretem :)
És ennék is, ha valaki gyártana (nem nálunk).
Kakaót is minden reggel gyárt a Zuram magának, igazi arany kakaóból :) :)
De jó ez a sok-sok kedvenc :) :) Még jó, hogy megyünk haza mostanság, tudok 1-2 csodát hozni magammal, tartalékba. :)
Ez borzasztó! Megéheztem. :)
Bundáskenyeret szeretnék enni pont úgy, ahogy Chipi, sooook tojással (én is úgy szeretem). Sok citromos teával. Utána finom kakaót, igazit. :)
Aztán tartár mártást … (Euthymia még mihez szoktad enni? tuti csupa istenien finom dologhoz :) )
Aztán jöhet a tócsni sooook fokhagymával és rengeteg tejföllel (na Babarum, most folyton erre fogok vágyni).
Utána pedig jöhetne a többi… hmm… ilyenkor érzem, hogy ez a fitness-es, iszonyatosan egészséges-trendi világ mennyire nem nekem lett kitalálva. :DD
@Nia: hihi amihez van sültburgonya vagy rizs köretnek :) :) vagy rántott cukkínihez, rántott zöldségekehz is képes vagyok tartárt enni. tudom, fura egy ízlés, de imádok enni! (amit szeretek, azt imádom)
Euthymia utolsó blogbejegyzése: Itt ilyen…
Nem, nem fura, sőt, teljesen haspókos-normális… én is ilyen vagyok. :))))))))))))
Minden jöhet, ami finom!!!
Na, most már sült krumplira is vágyok. Nem lesz ebből alvás… lehet, hogy megtámadom a konyhát. Félő, hogy én fogok nyerni, bármi is kerül a kezembe! :D
@Chipi: Olyan kétnaponta jöhetne a mamád bundáskenyeret csinálni! :) Kakaóban jó vagyok én is, azt inkább magamnak csinálom. (Nálam jobbat csak nagymamám csinált a piros pöttyös bögrében!) Viszont a mézzel készült kakaó nekem újdonság, jobban bejön, mint a cukros?
Lekvárt mindenképpen hozz, csak majd el kell dugni, nehogy a pápaválasztó megegye! :) (Aki nem tudná, róla van szó! :)
Érdekes, nekünk nem üvegpohár volt bölcsiben/oviban, hanem rendes bögre.
@Euthymia: nem láttam még itt robbanós cukrot, sajnos a koreai édességpiac nem a legmegfelelőbb számomra, a robbanós cukor vásárlását olyan fél év múlva tervezem! A robbanós nyalóka frenetikus élmény lehet! :)
A bundáskenyérhez is eszel tartárt? :P
Az európai lét egyik nagy előnye, hogy az ember hazalátogatáskor jól fel tud tankolni. Itt ez sajnos nehezebben megoldható, rákényszerülünk a pótszerekre! :)
@Nia: A tócsni nem mondanám, hogy sokkal kevésbé büdös és egyszerűbb, mint a bundáskenyér, annak elkészítésére mégis könnyebben ráveszem Manócskát! :)
A fitness-es, diétás világ az ördög műve, nem kell vele foglalkozni. Egyszerűen mozogni kell, és ha jól érzi magát a bőrében az ember – de csakis akkor! – abban az esetben egy kis súlyfölösleg sem probléma! Tegnap hallottam egy nagyon jó mondást: “Az egészséges embernek nincs szüksége sportra!” Bár nem értek vele egyet, de nagyon vicces! :)
@Babarum: én küldök neked buborékosban nagyon szívesen pár darab robbanós-nyalókát, Egy tuti van, itt hever az asztalon, remélem, még a tescoban megtalálom a töbi testvérét. Múltkor küldtem haza is, bár nem tudom, milyen állapotba ért od :), de örültek neki :)
Bundáskenyérhez nem, mert nem ettem mostanában bundásat :( hihi
De fura, mert tócsnit én is bármikor sütök, annak valamiért nem zavar a sütés utáni szaga…
Robbanós nyalókát még nem is láttam! Van Magyarországon is?
Köszönöm a felajánlást, de nem terhellek postázással, csak kibírom, amíg hazaérek! :)